Első hó 11.22.

A tavalyi hó félelemmel ellentétben Liza igazán boldog volt mikor meglátta, hogy leesett az első hó. Rögtön rángatni kezdett és nem volt apelláta mentünk hózni (ahogy ő mondja). Én azt hittem ahogy leérünk már nem lesz ilyen jókedvű és megint félni fog de nem így történt, igazán jókedvűen mászkált a kevés kis hóban, és még egy kis hógolyózásra is vevő volt.

Keresztapázás

Múlt szerdán kedves vendég járt nálunk. Liza keresztapucija eljött megnézni minket. Liza nagyon örült neki, és az új babának amit kapott mégjobban. Suise baba lett a neve, amit a csajszi azóta is magával hord a bölcsibe is. Mivel nem túl gyakran látjuk őt Lizusnak gondja volt a nevekkel és egyfolytában más néven szólította. A látogatás miatt az esti alvásidő igencsak kitolódott, és addig marad a felnöttekkel a nappaliban amíg a fáradságtól már szinte állva elaludt.

Alíz nap

Lizus névnapja 2 naposra sikeredett. Utólag is köszönjük mindenkinek hogy gondoltatok ránk, nagyon jól esett.

14-én az igazi névnapján a dédiéknél névnapoztunk, és már akkor bárki felköszöntötte a tortát hiányolta. Nem értette meg hogy a névnap nem = születésnappal. Vicces volt, az is ahogy a dédi ajándékához viszonyult. Egy szép pulcsit kapott tőle. Liza így reagálta le. " Mama én ezt nem veszem fel" Jól kinevettük magunk, mert ahogy mondta már húzta is magára és utána le sem akarta venni magáról. Másnap vásárláskor kiszúrta a tortákat így muszály volt egy névnapi tortát beszerezni, és ha már ünneplés egy kis gyerekpezsgő is lecsúszott a torkunkon. A legjobban mégsem ennek, hanem két mesének örült A kockás nyuszinak örült. Azóta is egyfolytában azt a két dvd-t akarja nézni és nem unja meg. Nem hiába kislányként nekem is az egyik kedvenc mesém volt a kockásfülű nyúl. Tehát az alma nem esett messze a fájától!!!

November eleje

Az utolsó blogbejegyzésem óta eltelt már pár nap. Roham tempóban tűnt el egyik nap a másik után, és egyik sem volt unalmas. Hó elején 7-én munkába álltam, és ez eléggé felforgatta a napjainkat. A megszokott kényelmes napoknak vége szakadt. Reggel futás a bölcsibe, onnan melózni majd a Lizáért, és haza. Már ez fárasztó ugyanis szinte egész Pestet bejárom. Liza sem élvzi, de már kezdi megszokni. Csak a reggeli ébredésekkel van baj. Még szerencse, hogy rugalmas a munkaidőm, főleg hogy 6 órában melózok, így vinni és hozni is tudom a csajszit.

Lizával megjártuk a szemészetet is mert aggasztott, hogy túl ráhajol a papírra amikor rajzol és hogy túl közelről olvassa, nézi a könyveket. Jól sejtettem nem jó a szeme, de a szemüveget megúsztuk nyárig. Persze lehet, hogy csak azért mert a vizsgálat előtt 5 napig kellett reggel-este cseppenteni a szemébe, de 3* nem tudtam cseppenteni neki, mert sehogy sem engedte.

A karácsonyra szánt konyhát sem tudtuk sokáig távol tartani tőle, így megkapta. Jól be is fürödtünk vele mert ez tényleg egy mini konyha. Asztalra kell rakni, hogy Lizi felérje és játszani tudjon vele.

Temetőben

Mivel a halottak napját Pakson töltöttük kedden pótoltuk az elmaradást és kimentünk a temetőbe az én családomhoz. Vittünk virágot anyú és a nagyapám sírjára. Liza akarta a virágot vinni és ő tette a sírokra is. Olyan kis aranyos volt ahogy mondogatta viszünk virágot a nagymamának a sírjára. Egyszer azért megfagyott ereimben a vér, mert kis cserfeském szerette volna megtartani a virágokat és mikor mondtam neki, hogy de hát a mama sírjára kell tenni akor azt mondta: "Kell Lizának is virág a sírjára." Ezt olyan rossz volt hallani még akkor is ha nem értette miről beszél.

Nelliéknél

Hétfőn ebéd után indultunk vissza Pestre és most volt olyan szerencsénk, hogy sem eltévedés, sem hiszti nem volt, és még aludt is a kocsiban. Miután hazaértünk volt egy kis időnk, apa elment dolgozni, mi pedig elmentünk meglátogatni a Nellit. Liza már az úton azt magyarázta, ha odaérünk megöleli a Nellit és ad neki puszit. Mire odaértünk az elhatározásból nem lett semmi. A két lányzó jól elvolt mint mindig. Azért a lányom okozott egy kis meglepetést. Eddig ha "összezörrentek" Nellivel mindig sírva fakadt és nem csinált semmit, most viszont nem hagyta magát. És azt sem hogy Nelli bitorolja a saját játékait, szinte sajátjaként kezelte némelyiket Liza. A nagy sláger a konyha, a hercegnők és a kastély volt. Még az is előfordult, hogy Liza több mint 5 percig teljesen önnálóan és egyedül eljátszott. Ettől ledöbbentem mert ilyet még sosem láttam tőle, semmit nem szokott egyedül csinálni, mindig kell hogy valaki játszon vele. Örülök neki, hogy ilyen jóban vannak, mert mással nem igazán szokott eljátszani.

Kutyus imádat

Vasárnap szuper napunk volt, főleg Lizának. Voltunk kutyusozni, játszótéren, sétálni és kapott játékot is. Sőt megvettük neki karácsonyi ajándék gyanánt a játékkonyhát is. Persze még nem biztos, hogy kibírom addig és nem a névnapjára kapja meg. Főleg, hogy a bölcsibe is ilyennel szeret játszani. Kiegészítésnek félbe vágható gyümiket is kapott, amit kiszúrt így oda kellett neki adni. Legalább rögtön kiderült, hogy ez is jó vétel volt. Vagyis csak lett volna mert estére már egy-két gyümölcsöt össze sem lehetett illeszteni.

Utazás Paksra

Szombat reggel Liza nagy nagy örömére Paksra látogattunk. A csajszi egyszerűen imád autókázni, és élvezte is az utat, annak ellenére is, hogy piszok korán kelt. Aztán olyan kalandos lett az utunk, hogy minden imádata ellenére hisztis lett a kocsiban. Történt ugyanis, hogy a bevált út helyett egy másikat akartunk kipróbálni és hát sikeresen eltévedtünk. Valahogy rosszkor rossz felé fordultunk és ha ez ég nem lett volna elég kiszedtek minket a rendőrök, mert nem éget a lámpa a kocsin. Jött is a csekk. Hát ez van!!!! Mivel a kocsiban nem aludt, mire leértünk már elég nyűgös fáradt volt. Persze elaltatni nem lehetett, sürgött-forgott és élvezte, hogy "új" terepen randalírozhat. Végül 5 óra körül egy fél órácskára hagytam kidőlni, de ez nem bizonyult helyesnek, mert este 10-kor még nem lehetett neki takarodót fújni.

Mindenkiért egy egy gyertya égjen...

"Mily gyorsan elszállt ez a pillanat!

Fénytelen szemeid lehunytad.

Kezed kezemből kicsúszott,

Arcod megnyugodott, így búcsúzott.

Nem Félek!

Lelked remélem békére talált,

S Te már a menyekből vigyázol Ránk!

Soha nem felejtünk, szívünkben szeretünk,

S örökkön-örökké emlékezünk Rád!"

Dokinál

Tegnap megjártuk az orvost, és ahogy sejtettem megint antibiotikumot kaptunk. Alig 1,5 hete hagytuk abba az Augmentin szedését és mától már a Cefzilt kell szedni. Annyira utálom hogy antibióval kell tömni, de ez legalább helyrehozza valamelyest, legalábbis remélem. Nem sokára indulunk Paksra a nagypapához, és meglátogatjuk a temetőket is. Még jó, hogy van kocsi különben nem hurcubálnám sehová a csajszit.