Rémálom a fürdés

Liza mostanában egy új "szokásával" az örületbe kerget. Kb 2 hete kezdte el a nem szeretek fürdeni dolgot, nem tudom mi váltotta ezt ki belőle, és hogy vált az én pancsolni imádó kicsi angyalkámból egy fúria ha a fürdés csak szóba kerül. Legyen gyors zuhanyzás, avagy egy kiadós pancsikolás Liza csak ordít, nyűszít, zokog, zokog és zokog. Nem lehet sehogy megnyugtatni, csak akkor áll le, ha már vége a hercehurcának. Nem használ a szép szó, a kérlelés, a fenyegetég, kiabálás semmi. Egyszer kétszer megesett rajta a szívem, és kihagytuk a mosakodást ( főleg mert mondjuk nem voltunk sehol) de a helyzet nem változott másnapra sem. Mostmár ott tartok, hogy erőszakkal hurcolom be a kádba és bizony hiába a kapálozás, tiltakozás erőnek erejével lefogom és megfürdetem.
A másik ami szintén a fürcsi kapcsán került elő, hogy állandóan a cunkáját fogja. Ahogy bekerül a kádba már rögtön ott a keze, és ezt sem hajlandó abbahagyni. Kérdeztem miért fogja pisilni kell neki, de nem mond semmit csak hisztizik. Így az esti fürdés mostanában a legkevésbé kedvelt napi feladat.

A nálamnál tapasztaltabb vagy jobban informáltam anyuka társakat kérdezném, vajon nagyon rosszul teszem, ha erővel fürdetem, vagy nem? Mit tudok tenni, hogy ne legyenek ilyen galibák a fürdetésnél? Egyáltalán kell-e tenni valamit vagy hagyjam, majd csak megoldódik magától a dolog?

Dédi szülinap

Ma volt a dédink 77. születés napja, és tartottunk egy pici kis ünneplést. Lizusnak nehéz volt megmagyarázni, hogy sem a virág, amit kapott, hogy adja oda a dédinek, sem a torta nem az ővé. Csak kiabált, hogy torta nyami Lizáé, a gyertya elfújásban is segített, és ő is volt az első aki megkóstolta. Na nem úgy ahogy illik tányérból, hanem az ujjacskájával. Volt is hiszti, sértődés mikor meglátta, hogy az biza tényleg nem az övé, és más is eszik belőle. De persze nagyon élvezte, és már most azt mondogatta nemsokára Lizának is lesz szülinapja és lesz saját tortája. Hát ezek után már nem is merném kihagyni a tortát. (nem mintha torta nélküli szülinapot terveztem volna)

Drága dédikénknek itt is sok boldogságot kívánunk!!!!!!

Magányos "harcos"

A hétfői bölcsikezdés nem volt zökkenőmentes, de nem is vártam mást több hetes kihagyás után. Sírás, nyűgösség, majd viszonylag hamar belenyugodott a megváltoztathatatlan ténybe, megint visszatértek a reggeli koránkelős, nem akarok bölcsibe menni hisztis reggelek. Tegnap már azt mondták nem is volt anya utáni sírás. Ellenben másféle sírás volt, kiderült ugyanis az én kis imádott lánykám akkor fakad a leginkább sírva a bölcsiben, ha valaki (másik gyerek) közelít hozzá amikor játszik. Még mindig nem akar társasági életet élni, és a gondozó nénik szerint ez normális. Hát nem tudom, néha elnézem a többi gyereket akik együtt építenek, játszanak és arra gondolok miért csak az én lányom az ilyen. Mikor fog megváltozni? Nem hagy-e valamilyen nyomot ez a magányosság a kicsi lelkében? Biztos, hogy normális jelenség ez? Vajon meddig, hány éves korig normális ez az elkülönülés? De választ sosem lelek a bennem kavargó kérdésekre. Reménykedem, hogy mire szeptemberben bekerül az oviba megváltozik, ha nem is teljesen, de talán kicsit nyitottabb lesz mások felé.

Nevetünk

Mesenézés Liza módra. Az egyik új nagy favorit a Tigris színre lép. Amit csak tigris a szellemnek hív, ha épp nézni szeretné.

Mozgalmas hétvége

A csütörtök éjszakát Lizus a dédiéknél töltötte, mivel ezen az estén bulizós-kimenős esténk volt apával. A dédiéknél is meglepően nagylányosan viselkedett, eddig csak úgy tudtam elmenni akárhová is, ha este én altattam el, de ált. mindig megérezte, hogy készülődik valami és későn aludt el, így csak 1-2 alkalommal lett tényleg esti programom. De ezen az estén puszit nyomott az arcomra, majd elment a fiúkkal őrültködni, és fel sem tűnt neki, hogy elmentem. Reggel viszont annál nagyobb volt az öröme amikor meglátott. Úgy borult a nyakamba hogy a levegőt is kiszorította belőlem. A pénteki napot is a dédiéknél töltöttük és Lizus a viszonylag korai kelés után is csak késő este fél 11-kor tért nyugovóra. Hiába próbáltam napközben elaltatni sehogy sem sikerült, és nem is tűnt fáradtnak. Amíg csak kettesben voltunk, is nagyon felvolt pörögve, de amikor a fiúk megérkeztek a suliból teljesen megörült. Azért a péntek 13. nálunk sem múlt el nyom nélkül. Apa vidéken melózott egész nap és kora este csörgött a telója, eláztattuk az alattunk lakót az új lakással. Még be sem költöztünk és már baj van. Szerencsére a közös képviselő jó fej volt, elment az eladókhoz és úgy betudtak menni a lakásba ( mi még csak 1 adag kulcsot kaptunk, ami apánál volt Mosonmagyaróváron). Szerencsére nem volt olyan nagy a baj, mint ahogy első hallásra gondoltuk.

Szombaton kicsilányom megint bojkotálta az alvást és ismét egyhúzmban húzott le 12 órát. Voltunk bútorokat, berendezéseket, függönyöket, szőnyegeket nézni a lakásba. Egy darabig tűrte a lányzó aztán már nem lehetett vele bírni, főleg mert nem kaptunk olyan függönyt amit ő szeretett volna. Mindenáron hercegnőset akar, de olyat amin Bell hercegnő is rajta van, mi pedig csak olyat találtunk a Diegóban és a Kikában is amin ő pont nincs rajta. A vásárlás könnyítésére a Törökbálinti Kikában igénybevettük a 2 órás gyerekmegőrző szolgáltatást. Hát ezerszer egyszerűbb volt így vásárolni. Vettünk tapétákat, lámpákat, de sok mindenből nem találtunk megfelelőt.

Vasárnap délután Lizus megint a dédinél kötött ki, nekünk apával volt egy kis dolgunk a lakásban. Sokat nem tudtunk haladni, és egyre inkább úgy tűnik reménytelen végezni inkább szakembert hívunk és ő fog kifesteni tapétázni. Apa persze próbálkozott pl.: a kék konyha fehérre festésével, de nem sok sikerrel. A szakemberrel legalább tuti, hogy betudunk költözni időben, ami már csak azért is fontos, mert az albérletünk márc. 31. megszűnik.

Játék egyedül

Csütörtökön délelött Liza nagy meglepetést okozott azzal, hogy a mesefilmek helyett a legozást választotta. Már szerdán is többet játszott a legojával mint eddig összesen. És sokáig teljesen egyedül játszott, csak ritkán kiabált, hogy anya gyere segíts, anya ülj ide hozzám, anya nézd ahogy játszok. Ennek örültem, mert amikor itthon van leginkább csak ott jó neki, ahol én vagyok, még mindig. De legalább így volt időm nyugodtan elvégezni a dolgaimat. Az érdekes mégis az volt, hogy hiányzott a lábatlankodása, házimunkában feltartása.

Séta az esőben

Tegnap minden tiltakozás ellenére sétálni(vásárloni) vittem a csajszit, végülis a jövő héten már minden visszatér a régi kerékvágásba, és ki-ki megy a maga dolgára, nem árt visszaszoktatni, hogy nincs egésznap fekvés-pihenés. Az egyetlen dolog amivel sikerült rávenni, hogy kimozduljon az esernyőhasználat, ugyanis kicsit esett az eső. Ezt persze nagyon élvezte, és így végig sétálta az utat. Miután elintéztem a dolgaimat, már a csepegés is abbamaradt, így eső nélkül sétáltunk tovább az ernyővel. Alig 40 perc volt, de a végefelé már nyüglődött, milyen fáradt. Azért én már ennek a kis sétának is örültem mert a napi 5 perces levegőzés nem volt nagy öröm.

Vásárláskor jó nagy hisztit rendezett, hogy ő biza borsófőzeléket akar enni, vettem hát egy kis borsót. Most nem a szokásosan készítettem el, hanem a fokhagymás-pirospaprikás nemrég talált recept alapján. Így sokkal jobban ízlett neki 2 nagy tányérral megevett, ezért szerintem ezentúl csak így készítem el.

Pelus nélküli Liza

A betegség elmúltával sem tértünk vissza a pelusos éjszakai alváshoz, és eddig Lizus flottul veszi az akadályt. 2 hete szinte minden éjjel szárazan kelünk. Egyik este elővigyázatosságból hajnalban adtam rá pelust, mert felkelt, hogy szomjas és nem kevesebb mint 2 dl víz csúszott le a torkán. Amúgy az éjjeli ivásai leredukálódtak és már csak 2*3 kel fel és csak pár kortyot iszik. Remélem ez már így is marad, mert ha visszatér az egy éjszaka majd fél liter víz iváshoz, lemondhatok a pelus nélküli éjszakákról. Szombaton volt egy kis baleset, amikor is hajnali 4-kor üvöltve kelt, és biza jókora pisifolt alatta. A vízhatlan lepedő megmentette a matracot, így csak egy lepedő és ruha cserére szorultunk. Rettenetesen büszke vagyok az én "pici" lányomra, mert 3 hete még eszembe sem jutott volna, hogy mire 3 éves lesz, már az éjszaka sem kell rá pelenka. (az egyedüli amikor még pelenkát adok rá, ha messzebbre/hosszabban utazunk, mert ebben a hűvös időben még nem merem meg reszkírozni, hogy bepisil, és megfázik. Nyáron/tavasszal remélem már erről is leszokik)

Vasárnapi képek

A vasárnapunk az új lakás körül forgott, vásároltunk pár apróságot festék, tapéta..., nehezen ugyan, de a szobák színében is dűlőre jutottunk egyenlőre Lizus szobája lilás, a nappali halvány zöld, a háló pedig csoki barna lesz. Már ha menet közben nem gondoljuk meg magunkat. Én pedig nőnapi ajándékként én egy mikróval gazdagodtam, mert amit itt használunk az albérletben már lassacskán kileheli a lelkét.

Liza nőnapi ajándéka:
Apa tegnap munka után már neki is állt, hogy a meglévő tapétákat leszedegesse, és 1 szobával végzett is. Ha jól mennek a dolgok a jövő hét végére talán a festés és tapétázás végére jutunk. Vagyis apa merthogy egyedül csinálja.
Minden kedves Ildikó nevű ismerősünknek, elsősorban Ilgyának Sok Boldog Névnapot kívánunk!!!