Az utolsó blogbejegyzésem óta eltelt már pár nap. Roham tempóban tűnt el egyik nap a másik után, és egyik sem volt unalmas. Hó elején 7-én munkába álltam, és ez eléggé felforgatta a napjainkat. A megszokott kényelmes napoknak vége szakadt. Reggel futás a bölcsibe, onnan melózni majd a Lizáért, és haza. Már ez fárasztó ugyanis szinte egész Pestet bejárom. Liza sem élvzi, de már kezdi megszokni. Csak a reggeli ébredésekkel van baj. Még szerencse, hogy rugalmas a munkaidőm, főleg hogy 6 órában melózok, így vinni és hozni is tudom a csajszit.
Lizával megjártuk a szemészetet is mert aggasztott, hogy túl ráhajol a papírra amikor rajzol és hogy túl közelről olvassa, nézi a könyveket. Jól sejtettem nem jó a szeme, de a szemüveget megúsztuk nyárig. Persze lehet, hogy csak azért mert a vizsgálat előtt 5 napig kellett reggel-este cseppenteni a szemébe, de 3* nem tudtam cseppenteni neki, mert sehogy sem engedte.
A karácsonyra szánt konyhát sem tudtuk sokáig távol tartani tőle, így megkapta. Jól be is fürödtünk vele mert ez tényleg egy mini konyha. Asztalra kell rakni, hogy Lizi felérje és játszani tudjon vele.
1 megjegyzés:
Örülünk,hogy sikerült anyának munkábaállni!:)
Szkokán fiúk
Megjegyzés küldése