Barátság díj

Kedves kis barátainktól Miától és Majától kaptuk a blogbarátság oklevelet. Nagyon szépen köszönjük, hogy ránk gondoltak.

"Igazából nem is jó szó rá a díj - szóljon, akinek eszébe jut rá jobb kifejezés - inkább
jelzés a barátságról és a közelségről, ami legkevésbé értendő földrajzilag.Lényege, hevenyészett fordításban: "Ha blogolsz, hiszel a "proximitásban" a térben,
időben, és kapcsolatokban való közelségben és teszel is érte. Ezek a blogok különösen
varázslatosak. Íróik célja, hogy barátokat találjanak. Nem az anyagiak vagy a hatalom
érdekli őket. Reméljük, hogy amikor kibomlik a szalag az üzeneten, még több barátság fog
születni. Figyeljünk oda jobban az ilyen blogokra!Add tovább nyolc újabb blogolónak és mutasd meg ezt a leírást is!"

Sok blogot olvasok rendszeresen vagy kicsit rendszertelenül, és egytől-egyig mindenkinek odaitélném a díjat, de mivel választani kell és most nem szeretném megszakítani a láncot, ezért kiemelem a kezdet kezdete óta figyelt- olvasott barátainkat és nekik adom tovább.

Dávid és Réka

Alíz csodaországban

Mia és Maja

Szkokán fiúk

Dalma és Hanna

Dorka és Lilla

Nyírő Anna

Kriszta és Boróka

Az elmúlt 2 hét

Az újévi bölcsikezdést Liza nehezen viselte, nem akart ott maradni és másnap is azért könyörgött, hogy ne vigyem. De muszály volt mennie és végül feladta az ellenállást. Az első nap orvosi vizsgálat is volt a bölcsiben és szívzörejt hallottak a csajszinak. Nem ijedtünk meg mert sok gyereknél előfordul kiskorban, de a gondozónéni azért ajánlotta hogy beszéljünk a gyerekorvossal.

Ezen az apró kis momentumon kívül semmi különös nem történt velünk az elmúlt 2 hétben. Ki-ki ment a maga dolgára. Talán az egyetlen említésre méltó dolog, hogy ha minden igaz a jövő héten végre kiderül megvan-e a lakás vagy sem. Úgy tünik bevették és elfogadják a hitelünket, de még nem 100%-os sajna. Így még mindig aggódunk, de reménykedünk.

Január elején 2 "ünnepünk" is volt 4-én voltunk 8 évesek apával, és 7-én volt a hugicám 21 éves. Ennek örömére Liza jól be is gyerekpezsgőzött. És a buli végére mintha a fejébe is szállt volna annyira felpörgött.

A bölcsiből is megkaptuk az első festményét amelyet úgy döntöttünk bekereteztetjük. Jelenleg a szobája falát díszíti. Liza elmondása szerint egy virág és nekem készítette. Én pedig nagyon örültem neki.

Karácsony vége

A szilveszter utáni pár napot tényleges pihenéssel töltöttük. 3-án az ünnepek lezárásaként leszedtük a fát, nem akartuk megvárni míg újra munkába állunk ,mert akkor még jövő karácsonykor sem lett volna leszedve. Ami nem is lett volna gond, mert a fa hihetetlenül kevés tüskét hullatott. Le is voltam döbbenve rendesen, mert huszonpár év alatt már elég fakopaszításban volt részem, de ilyen fával még nem találkoztam. Vagy csak eddig rossz helyen vásároltunk. Liza csakúgy, mint a díszítésnél most is lázasan segédkezett.

2008 Szilveszter

Amióta anya lettem a szilveszter, mint nagy buli eltűnt az életemből, ez is egy szokásos nap volt, egy kicsit hosszabb éjszakával. Kislánykám persze mintha érezte volna, hogy valami más, mint lenni szokott, a délutáni alvást kihagyta, de ez nem látszott meg rajta, semmi hiszti, semmi nyűgösség nem volt. Sőt teljesen fel volt pörögve, táncikált a szobájában a babákkal, Barneyval, és irtó jól érezte magát. Iszogatta a kölyök pezsgőjét, eszegette a virslit és még éjfél közeledtével sem csillapodott a lelkesedése. A himnusz és a közös pezsgőzés után elkezdödtek a nagy tűzijátékok felénk. Az erkélyen és a folyosón is több irányból lőtték őket, nehéz volt eldönteni honnan is nézzük a műsort. Lizának annyira bejött, hogy majd 35-40 percet töltöttünk kint a hidegben, hogy minden percét kiélvezhesse a fényjátéknak. A nagy durrogások elmúltával szép lassan lánykám is elcsendesült és 3/4 2-kor eljött érte az álom manó.

Pakson (dec 27-30.)

A karácsony utáni pár napot Pakson töltöttük a nagypapánál. Itt igen aranyos kis ajándékot hagyott Liza számára a Jézuska, egy hintalovat. Eleinte távolról és bizalmatlanul figyelte, de pár óra leforgása alatt megbarátkozott vele. És a kismotort hiába vittük magunkkal, az új "jármű" kötötte le csak a figyelmét. Érkezésünk után már egyedül mászott fel a paci hátára, és hintázott rajta. Pár kellemes és pihentető nap után 30-án napközben jöttünk haza. Az új kedvencet itthon sem hagyta nyugodni, etette, itatta és még az ágyba is magával vitte volna ha befér és ha hagyom.

Dec. 25-26.

Ezt a két napot leginkább itthon töltöttük és játszottunk a csajszival, aki nem tudott betelni az új szerzeményeivel. A motorról sehogy sem lehetett leszedni, még mesét nézni és enni is így akart. Csak az estékre volt betervezve egy-egy program. 25-én este a keresztanyuci jött karácsonyozni és hozott ajándékot a jézuskától Lizának, 26-án pedig a dédit látogattuk meg.

December 24.

A december 24-e délelött kicsit rohangálósra sikerült. Délelött még egy jó kis sorban állás és pár bolt várt ránk. Majd hazaérve és dolgaink végeztével kora délután a fát együtt díszítettük fel Lizussal, hogy mire felkel az alvásból a Jézuska meghozza az ajándékokat, most hogy már szép fát állítottunk neki. Alvásból ébredve szépen felöltözött a csajszi és besétált a nappaliba. A reakció nem a várva várt öröm és vidámság volt. A fa mivel együtt díszítettük nem volt neki újdonság, de az ajándékokhoz azt hittem rögtön odamegy és izgatottam bontogatni kezd. Általában egy kisgyerek így tesz, na de nem az én lányom. Az ajándékokkal mit sem törödve az asztalához ült le és a vacsoráját kérte. Majd csak a halacska elfogyasztása után vált, igazi csillogószemű átszellemült tekintetű gyermekké. És inenntől ahogy a nagy könyvben megvan írva, minden az ajándékok és az öröm, boldogság körül forgott. A legnagyobb örömöt a motor és a baba ágyikóval váltotta ki belőle, de mindennek örült. Az én szívem pedig attól telt meg boldogsággal, hogy olyannak láthattam Lizát amilyen volt.Egy gondtalan, boldog, kacagó tüneménynek. Nekem ez volt a legnagyobb ajándék amit ezen a napon kaphattam!!!

December 17-23.

Megint jócskán lemaradtam a blogírással. Eleinte csak azért mert Liza nem a szokásos időben feküdt le, és így az én esti programom is felborult. Aztán jöttek az ünnepek, rokon látogatások...stb. Most pedig ott tartok, már nem is emlékszem mi és hogy történt velünk az elmúlt napokban. Azért próbálom előhalászni az emlékeket. A decemberi betegség után még 3 napot jártunk bölcsibe-dolgozni, majd megkezdtünk az évvégi sziesztánkat. Persze a lazítás ki volt zárva. A karácsony elötti 4 nap szinte végig rohangálással telt, hol kajákat, hol karácsonyfát, díszeket néztünk-vettünk. Hol ajándékok után kajtattunk. Már tavaly karácsonykor megfogadtam, idén nem marad semmi az utolsó pillanatra mégis így lett, advent utolsó vasárnapján még egy ajándékja sem volt a lányzónak. Nem is éreztem magam túl jól emiatt, de hát ez van, és végülis az a fontos, hogy a végén csak sikerrel jártunk ajándéktéren.Igaz az utolsó darabokat 24-én alig 1 órával a boltok zárása elött szeretem be. Talán idén már csak eljutok odáig, hogy nem hagyok mindent az utolsó pillanatra!!!