4. éve

Amíg ma emberek, gyermekek százai, sőt ezrei ünnepelnek az én szívem csendben fájón sajgott, és sajog. Míg mindenkinek csak hoz és hoz a Télapó tőlem egyszer régen valamit elrabolt. Mintha csak tegnap lett volna 2004. decembere, mintha csak most tettem volna le a telefont, és sírtam volna át a napokat. Életem legrosszab, legfájadalmasabb napja volt, 2004.december 6-án hajnali 5 felé az a kedves ősz hajú és szakálú ember elvette tőlem a számomra legszeretettebb embert, aki azóta is nagyon hiányzik, AZ ÉDESANYÁMAT. A legjobban az fáj, hogy nem tudtam elbúcsúzni tőle, hogy szinte sosem mondtam neki, hogy szeretem...stb és már sohasem pótolhatom eme hiányosságaimat. Szintén rossz érzés, hogy nem láthatta soha az unokáját, pedig imádta a gyerekeket.

Így számomra ez a nap a poklot és mennyeket is jelenti. Egyfelől repes a szívem mikor a gyermekemre nézek, és látom az örömöt és a boldogságot kicsiny szemeibe, másfelől gyászolom azt az embert aki ugyanilyen szeretettel vett körül engem ahogy én most a lányomat. Azt hittem idővel talán múlni fog az érzés és kevésbbé fog fájni ez a nap, de tévedtem. Vagy kevés volt ez az idő ami eltelt, vagy sosem fogom már többé felhőtlenül élvezni ezt a napot.

Szabó Magda: Elégia
Tudom, hogy meghaltál, de nem hiszem,
még ma sem értem én,
Hogy pár kavics mindörökre bezárhat,
Hogy föld alatt a hazád és a házad,
Ugyan, hogy érteném.

Hogy higgyem el, hogy a lángjaid kihűltek,
És ellebbent könnyű leheleted?
Hogy higgyem el, hogy benyelte a mélység
szelíd szíved szapora lüktetését,
S ha száradó torokkal elkiáltom,
Egyetlen birtokod a világon,
Ártatlan nevedet,
Hogy soha-soha nem jön felelet????

Anya kedvenc filmje és zenéje, mely a temetésen is szólt: