Lassan úgy tűnik sosem érem utol magam napról napra tornyosulnak a dolgaim. A blog íráshoz-olvasáshoz is alig marad energiám. Azért remélem haraosan utolérem magam és fogom tudni folytatni a blogozást.
A múlt hét sem hozott nagy változást: meló-bölcsi-pihi-meló-bölcsi-pihi. Csütörtökön fényképezés volt a bölcsibe, már nagyon várom a képeket, remélem jól sikerülnek. A Bölcsi után felmentünk a dédihez és Liza előkarácsonyra egy csini rucit és egy bundát kapott ajándékba. Nagyon jól állnak neki és a csajszi annyira imádja a bundát, hogy még aludni is azzal akart. Csak hosszú harcok árán tudtam tőle elvenni.
Pénteken szokatlanul korán kelt és mikor hozzám bújt éreztem, hogy forró. Rögtön megmértem a lázás és sajna 39 fokot mutatott. Gyors telefon melóhelyre beszólni, dokihoz időpontot kérni. 13:20-ra kaptuk az időpontott, de a doki nem talált seemit ami indokolná a lázát, így megbeszéltük hétvégén figyeljük és hétfőn délután kontroll. Pénteken egész nap rosszul volt, magas láza volt, nem evett, alig ivott. Szombaton délelött már nyoma sem volt a láznak. Csak étvágytalan és az átlagosnal fáradékonyabb levertebb volt. Tegnap sem volt semmi betegségre utaló jel, így azt gondolom nincs semmi baja a csajszinak. Lizával ellentétben én viszont egész hétvégén halálomon voltam hol a gyomrom rosszalkodott és kijött belőlem minden hol a nátha és torok fájás keserítette meg perceimet. A nátha apának sem kímélte, ezért összeteszem a kezem hogy Liza nem kapott el tőlünk semmit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése