Sajnos kisbarátnőnket Nellit is ritkábban látjuk szeptember óta, de szerencsére Liza még mindig repes örömében, ha meghallja hogy hozzájuk megyünk. És hiába a ritkuló találkozások, és a "veszekedések" amikor ott vagyunk, mégis csak Nelli az egyedüli gyerkőc akivel eljátszik. A bölcsiben még mindig távolságtartó és csak akkor érzi igazán jól magát ha a többieket elvitték haza. Így igazi felüdülés amikor látogatást teszünk a Nelliéknél. Nemcsak Lizusnak, hanem nekem is!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése