A 2 évem alatt anya még egyszer sem foglalta rendesen össze, hogy miket tudok és mondok, mostmár bánja. De utólag már hiába fáj ezért a feje. Szóval akkor most pár szóban arról milyen is a 2 éves Alizbaba.
Kintvan végre mind a 20 fogam - a rengeteg szenvedés után, azt hittük ez elmarad és örökre 18 fogú maradok.
Evés terén olyan vagyok mint a hullámvasút, hol nincs vele semmi gond, mert rendesen és mindent megeszek, hol csak túrkálom és szétszóróm az ételt. Kedvenc menüm jelenleg a sült krumpli, rántott vagy sült hússal és persze bat (ketchup) a krumlpihoz. Továbbá imádom a répát, borsót, a leveseket és a régi nagy kedvenceimet a sajtot és a sonkát. Ezekkel a legtöbbször lelehet venni a lábamról. Nagyon szeretem anyáék kajáját lopkodni, főleg ha csípős, fűszeres étel lapul a tányérjukban. Etetni engem már nem igen lehet, nem engedem. Nagyon ritkán azért odaadom anyának az evőeszközt, és kérem hogy ő adja, de tényleg csak ha nagyon fáradt vagy beteg vagyok. Evés közben sem ülök, meg egyhelyben ám, egy két falatot bekapok futok pár kört, majd újabb pár falat és ez így folytatódik amíg ki nem ürül a tányérom. Most bánja csak igazán anya, hogy nem kaptam etetőszéket. Minden evés után össze kell takarítani alaposan a nappalit.
Az alvásom is változott, főleg amióta visszajöttünk Magyarországra. Este 8-tól reggel 6-ig alszom éjszaka, napközben pedig déltől egyig. Néha azért 2-ig, 3-ig is szoktam aludni, de ez nagyon ritka. Nem külön ágyban, hanem anyával alszok a kisszobában, és a fektetéshez, altatáshoz is ő kell. Más nem tud elaltatni, habár mostanában előfordul, hogy anya egyedül hagy a szobában, hogy nélküle aludjak el. Néha működik néha nem. A lefekvési procedura nélkül, vagyis, hogy jó éjt, szép álmokat és szeretlek nem tudok elaludni. Ezt minden este el kell mondani nekem. És hát a kezem közelébe kell pakolni, mind a 6 cumit, mert ezek nélkül sem alszok el. Éjjel többször is felszoktam kelni keresni őket.
Mozgásigényem hatalmas, de egy napot napközben alvás nélkül nem tudok végig csinálni. A testmozgás itthon a kanapén ugrálásból és a szobákból ki szobákba be futkorászásból áll, de lent a játszón már nem futok csak a hinta és a csúszda létezik számomra. Néha közbe iktatok egy kis pihentető homokozást, de más babákkal nem ismerkedem. Motorozni is csak addig szoktam amíg leérünk, kint az utcán már nem kell, csak anya cipeli. Sétálni sem nagyon szeretek,de anya rákényszerít, mert nem kapkod fel állandóan amikor csak akarom. Ezt nehezen emésztem meg, és ilyenkor mindig egy jó bagy hisztivel próbálom elérni a célomat, egyre kevesebb sikerrel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése