Tegnap ahogy álltam a kisboltban és vártam, hogy rám kerüljön a sor megakadt a szemem egy nyalánkságon. Valamin amit már egy ideje nem ettem, és a látványától teljesen feldobodtam. Ez a téli fagyi. Örömömben vettem is 3-t, mindenkinek egyet-egyet. Rám nem került sor a végén, mert Lizusnak annyira bejött, hogy egyből 2-t bekebelezett, én meg hoppon maradtam. Na jó egy kis morzsát hagyott nekem a lánykám. :) Hát igen tényleg az én lányom, én is ennyire szerettem kiskoromban ezt a csemegét, és eleinte én is ennyit bíbelődtem vele, mint Ő. Próbálta nyalni, de nem történt semmi. Egy ideig hagytam hogy próbálkozzon, és jókat kuncogtam, milyen fejet vág, hogy nem fogy a fagyi. Végül felvilágosítottam, hogy ezt biza rágni, harapni kell, mert nem igazi fagylalt, és onnantól pusztította rendesen. Nem szeretném rászoktatni, de ezen a hétvégén hagytam hog falatozzon belőle, néhanapján azért neki sem árt egy kis "kényeztetés"!!!
Szerdán már az ébredés is nehezen indult és ezt csak fokozni lehetett, a bölcsibe érve a nyűg nem kis sírás-rívásba csapott át. Muszály voltam vele menni a termebe. Miután kicsit lecsillapodott megpróbáltam lelépni, de nem ment könnyen. Végül csak sírás lett a vége. Kati néni alig bírta az ujjait lefeszíteni rólam annyira szorította a kezem. Alvás után mentem érte, ahol mondták, hogy 1 órán át zokogott, de végül megnyugodott, ebédelt egy keveset és viszonylag hamar 3/4 óra alatt el is aludt.
A mai napot még a tegnapinál is szörnyebbnek éltem meg. Igazi földön fetrengős, lelki terrorban tartós nagy hiszti volt. Nehezen viseltem, és igyekeztem gyorsan "betuszkolni" a terembe, mert éreztem ha kicsit tovább maradok nem bírtam volna ki és haza viszem. Úgy könyörgött nekem, hogy ne hagyjam ott, vigyem haza, hogy biza az én szemem sem maradt száraz. Nem is éreztem jól magam, pedig tudtam hogy muszály volt "keménynek" lenni és ott hagyni. 2-re kellett érte menni, de hiába mentem Liza még aludt, így még sétáltam egy kicsit. 1/4 3-kor visszamentem és akkor már hozták is ki a kiscsajt. Mint kiderült 2 elött aludt el pár percel és nem is ebédelt egy falatot sem, ellenben a hiszti ma hamarabb elcsendesedett mint tegnap. A nem alvás látszott is rajta, na meg az éhség is, mert a dédinél annyit evett, hogy egy felnött is megirigyelné. Mentségére szolgál, hogy a többi baba sem nagyon ette a hamit(májas rizst). A dédinél egy kis mesézés következett és felfedezett egy új kedvenc műsort az Elmot. Mivel a minimális alvás látszott rajta korán haza mentünk, de az út részemről idegeskedéssel telt. A metron olyan hisztit csinált, hogy azt hittem leszállítanak minket. Semmi nem használt, így rálegyintettem a pelusára, és ezzel sikerült megfékezni az örjöngését. Nem ütöttem rá, csak "megpaskoltam" mégis rossz érzéssel töltött el, mert a kezdet kezdetén úgy döntöttem nem fogok ilyen fegyelmezési eszközhöz nyűlni, sajnos néha mégis úgy tünik nincs más lehetőségem. Úgy érzem valamit elronthattam, ha már most ehhez kell folyamodnom. Vajon mások hogyan oldák meg az efféle nyilvásnos hisztiket?
