Elkezdödött a sírás

Az eltelt három nap nem épp úgy ment, ahogy terveztem, vagy szerettem volna. A kedd még türhető volt. Reggel egy kis nyügösség volt az elválásnál, de ettől eltekintve jól tartotta magát. Csak az alvás okozott gondot, mert ahogy elötte én sem Kati néniék sem bírták könnyen elaltatni. Már mindenki aludt az én lányom még csacsogott ki lehetett hallani a váróba. 1,5 órás altatás után végül csak elpilledt egy órácskára. Azért én már ezt is haladásnak tartottam. Hazafelé betértünk az Árkádba és tartottunk egy kis télikabát mustrát is!!! Liza nagyon élvezte és a gyerekkabátok próbálása helyett az igazi nőcis cuccokat részesítette előnybe.

Szerdán már az ébredés is nehezen indult és ezt csak fokozni lehetett, a bölcsibe érve a nyűg nem kis sírás-rívásba csapott át. Muszály voltam vele menni a termebe. Miután kicsit lecsillapodott megpróbáltam lelépni, de nem ment könnyen. Végül csak sírás lett a vége. Kati néni alig bírta az ujjait lefeszíteni rólam annyira szorította a kezem. Alvás után mentem érte, ahol mondták, hogy 1 órán át zokogott, de végül megnyugodott, ebédelt egy keveset és viszonylag hamar 3/4 óra alatt el is aludt.A mai napot még a tegnapinál is szörnyebbnek éltem meg. Igazi földön fetrengős, lelki terrorban tartós nagy hiszti volt. Nehezen viseltem, és igyekeztem gyorsan "betuszkolni" a terembe, mert éreztem ha kicsit tovább maradok nem bírtam volna ki és haza viszem. Úgy könyörgött nekem, hogy ne hagyjam ott, vigyem haza, hogy biza az én szemem sem maradt száraz. Nem is éreztem jól magam, pedig tudtam hogy muszály volt "keménynek" lenni és ott hagyni. 2-re kellett érte menni, de hiába mentem Liza még aludt, így még sétáltam egy kicsit. 1/4 3-kor visszamentem és akkor már hozták is ki a kiscsajt. Mint kiderült 2 elött aludt el pár percel és nem is ebédelt egy falatot sem, ellenben a hiszti ma hamarabb elcsendesedett mint tegnap. A nem alvás látszott is rajta, na meg az éhség is, mert a dédinél annyit evett, hogy egy felnött is megirigyelné. Mentségére szolgál, hogy a többi baba sem nagyon ette a hamit(májas rizst). A dédinél egy kis mesézés következett és felfedezett egy új kedvenc műsort az Elmot. Mivel a minimális alvás látszott rajta korán haza mentünk, de az út részemről idegeskedéssel telt. A metron olyan hisztit csinált, hogy azt hittem leszállítanak minket. Semmi nem használt, így rálegyintettem a pelusára, és ezzel sikerült megfékezni az örjöngését. Nem ütöttem rá, csak "megpaskoltam" mégis rossz érzéssel töltött el, mert a kezdet kezdetén úgy döntöttem nem fogok ilyen fegyelmezési eszközhöz nyűlni, sajnos néha mégis úgy tünik nincs más lehetőségem. Úgy érzem valamit elronthattam, ha már most ehhez kell folyamodnom. Vajon mások hogyan oldák meg az efféle nyilvásnos hisztiket?