Pakson (dec 27-30.)

A karácsony utáni pár napot Pakson töltöttük a nagypapánál. Itt igen aranyos kis ajándékot hagyott Liza számára a Jézuska, egy hintalovat. Eleinte távolról és bizalmatlanul figyelte, de pár óra leforgása alatt megbarátkozott vele. És a kismotort hiába vittük magunkkal, az új "jármű" kötötte le csak a figyelmét. Érkezésünk után már egyedül mászott fel a paci hátára, és hintázott rajta. Pár kellemes és pihentető nap után 30-án napközben jöttünk haza. Az új kedvencet itthon sem hagyta nyugodni, etette, itatta és még az ágyba is magával vitte volna ha befér és ha hagyom.

Kutyus imádat

Vasárnap szuper napunk volt, főleg Lizának. Voltunk kutyusozni, játszótéren, sétálni és kapott játékot is. Sőt megvettük neki karácsonyi ajándék gyanánt a játékkonyhát is. Persze még nem biztos, hogy kibírom addig és nem a névnapjára kapja meg. Főleg, hogy a bölcsibe is ilyennel szeret játszani. Kiegészítésnek félbe vágható gyümiket is kapott, amit kiszúrt így oda kellett neki adni. Legalább rögtön kiderült, hogy ez is jó vétel volt. Vagyis csak lett volna mert estére már egy-két gyümölcsöt össze sem lehetett illeszteni.

Utazás Paksra

Szombat reggel Liza nagy nagy örömére Paksra látogattunk. A csajszi egyszerűen imád autókázni, és élvezte is az utat, annak ellenére is, hogy piszok korán kelt. Aztán olyan kalandos lett az utunk, hogy minden imádata ellenére hisztis lett a kocsiban. Történt ugyanis, hogy a bevált út helyett egy másikat akartunk kipróbálni és hát sikeresen eltévedtünk. Valahogy rosszkor rossz felé fordultunk és ha ez ég nem lett volna elég kiszedtek minket a rendőrök, mert nem éget a lámpa a kocsin. Jött is a csekk. Hát ez van!!!! Mivel a kocsiban nem aludt, mire leértünk már elég nyűgös fáradt volt. Persze elaltatni nem lehetett, sürgött-forgott és élvezte, hogy "új" terepen randalírozhat. Végül 5 óra körül egy fél órácskára hagytam kidőlni, de ez nem bizonyult helyesnek, mert este 10-kor még nem lehetett neki takarodót fújni.

Murphy próbálkozott

Szinte tudtam, hogy a hétvégénk nem egészen úgy fog alakulni ahogy terveztem, és így is lett. Csütörtök reggel Liza lázasan ébredt, gyógyszert kapott majd vártuk mi lesz megyünk vagy sem. Mivel még délben sem volt se láz, se hőemelkedés úgy döntöttem elindulhatunk. A biztonság kedvéért kapott egy adag Panadolt, hogy bizti kibírja az utat. A nyügösségtől eltekintve -amit az álmosság okozott- nem is volt gond egész sokáig, majd az út vége felé rossz érzésem lett. Nem alaptalanul Liza tűz forró volt. Pakson már vártak minket gyorsan útbaejtettük a patikát, majd haza lázmérés. Az igazi sokk ekkor ért, a higanyszál 40 fok fölé kúszott. Gyors kocsiba szállás futás az ügyeletre, kaptunk egy Nurofennél erősebb lázcsillapítót, majd hazamentünk és kiváltottuk a felírt kúpot. Hűtőfürdőre esély sem volt, mert Pakson pont nem volt meleg víz, így csak testborogatást tudtunk alkalmazni, szerencsére hamar le ment a láza és meg is maradt enyhe hőemelkedésnél. Mivel más tünet (csak egy kis étvágytalanság) nem volt a lázon kívül a doki és mi is a nagy melegre és valami vírusra tippelünk. Péntek reggel már egész vígan és nyugisan kelt. Így útba ejtettük a játszóteret és sétáltunk is egy nagyot. Ebédre végre evett pár falatott, majd alvás után elmentünk fagyizni. A láza ekkora teljesen elmúlt, még hőemelkedés sem volt, így végre én is megnyugodtam. Napközben visszaállt a melegvíz szolgáltatás is, így este nagy pancsizást csaptunk. Mivel szombatra korai kelét terveztem, hogy az esküvő elött még el tudjam altatni, korai fekvést ütemeztem be és Liza nagyon együttmüködő volt 1/2 8-kor mintegy villámcsapásra elaludt, és nagyon jól aludt egész éjjel. Nekem közel sem volt ilyen gondtalan estém, mert azon agyaltam merjem-e elvinni vagy ne, visszatér-e a láz vagy sem.