Október - November

Az elmúlt két hónap eléggé vegyes volt. Sajnos a betegségek, bajok nem akarnak elkerülni minket, Liza előszeretettel hord haza - szed össze mindent. Az oviban már szeptemberben gondot okozott a fejtetvesség, akkor mi még kimaradtunk belőle, de végül sajna mi is beleestünk. Így Lizát kicsit meg kellett szabadítanom a hajkoronájától. Amit persze nehezen vett tudomásul. Két álló napig sírt, hogy ez a haj csúnya, és ő szeretné vissza a haját. Szerencsére már megszokta és a fránya állatkáktól is sikerült megszabadulnunk.

Októberben egy újabb nagy lépést tett a csajszi a nagylánnyá válás felé. Új ágyat kapot, egy Ikeás galéria ágyat amire már régóta vágyott. Persze az elején még tetszett neki, aztán ne akart fent aludni napokig, végül azért csak felköltözött.

Az ovi kezdés - szeptember

A szeptember egy újabb mérföldkő volt az életünkben, elkezdtük az óvodát. Az ember azt hinné, vagy legalábbis én azt hittem, mivel Liza már járt bölcsibe is, nem lesz itt semmi gond. Persze azért nem ment ilyen simán a dolog. Nem igazán akart bent maradni, sem reggelente elindulni, és gyakran hajtogatta utál oviba járni. Szerencsére ez az állapot nem tartott sokáig, csak az első hónapot kellett túlélni. Mostanra már sokkal szívesebben megy, és a bölcsiben jellemző visszahúzodó természete is kezd kissé kiengedni. Talált egy két szimpatikus lányt és fiút akiknek keresi a társaságát. Így végre megnyugodtam nem lesz gond ezzel a csajjal, szépen lassan teljesen kinyílik.

A jelek választásánál nagy szerencsénk volt, mert a bölcsiben már megszokott Dominót meg tudtuk tartani. Az óvoda szerencsére közel van és a bölcsibe járással ellentétben Liza tempójában is 5-6 perc alatt bent vagyunk. A részmunkaidőnek köszönhetően ezért a legtöbbször én tudom vinni és hozni is.

Szeptember közepén voltak a Havanna napok, ennek alkalmából az oviban bográcsolást tartottak. Voltak ügyességi feladatok, amiket persze az én lányom nem akart végre hajtani, egyedül a horgászásra bírtam rávenni.

Július - Augusztus

A július arról nevezetes, hogy Liza befejezte a bölcsit. A csoportjából egyedül ő kezdte idén az ovit, így ballagása nem volt, de azért kapott kis tarisznyát aminek nagyon örült.

Ezt a két hónapot mivel a bölcsi júli végén bezárt itthon töltöttem vele, szuper volt újra együtt lenni minden nap. Sokat járkáltunk mindenfelé, gyakran megfordultunk a dédinél is, mert ők épp festettek, és elkelt pár dolgos kéz.

Hosszú nyaralás nem igazán jött össze apa sok melója miatt, de azért egy-egy nap eljutottunk a Szelidi tó-hoz, vagy a Balcsira. A csajszi nagyon élvezte ezeket a napokat.

Július

Augusztus:

Május - Június

Ez a két hónap átlagos volt alig történt valami, amit érdemes lenne kiemelni. A dolgos hétköznapok voltak túlnyomó többségben, emellett pedig jártunk Nellizni, és az egyik ilyen alkalommal túlestünk az első fodrászlátogatáson is. Mivel a két csajszi együtt ment Lizus elég jól tűrte a hajvágást, főleg, hogy először Nellinek végték le a haját és így láthatta nem történik semmi szörnyűség.

Májusi képek:

Júniusi képek:

Rémálom a fürdés

Liza mostanában egy új "szokásával" az örületbe kerget. Kb 2 hete kezdte el a nem szeretek fürdeni dolgot, nem tudom mi váltotta ezt ki belőle, és hogy vált az én pancsolni imádó kicsi angyalkámból egy fúria ha a fürdés csak szóba kerül. Legyen gyors zuhanyzás, avagy egy kiadós pancsikolás Liza csak ordít, nyűszít, zokog, zokog és zokog. Nem lehet sehogy megnyugtatni, csak akkor áll le, ha már vége a hercehurcának. Nem használ a szép szó, a kérlelés, a fenyegetég, kiabálás semmi. Egyszer kétszer megesett rajta a szívem, és kihagytuk a mosakodást ( főleg mert mondjuk nem voltunk sehol) de a helyzet nem változott másnapra sem. Mostmár ott tartok, hogy erőszakkal hurcolom be a kádba és bizony hiába a kapálozás, tiltakozás erőnek erejével lefogom és megfürdetem.
A másik ami szintén a fürcsi kapcsán került elő, hogy állandóan a cunkáját fogja. Ahogy bekerül a kádba már rögtön ott a keze, és ezt sem hajlandó abbahagyni. Kérdeztem miért fogja pisilni kell neki, de nem mond semmit csak hisztizik. Így az esti fürdés mostanában a legkevésbé kedvelt napi feladat.

A nálamnál tapasztaltabb vagy jobban informáltam anyuka társakat kérdezném, vajon nagyon rosszul teszem, ha erővel fürdetem, vagy nem? Mit tudok tenni, hogy ne legyenek ilyen galibák a fürdetésnél? Egyáltalán kell-e tenni valamit vagy hagyjam, majd csak megoldódik magától a dolog?

Dédi szülinap

Ma volt a dédink 77. születés napja, és tartottunk egy pici kis ünneplést. Lizusnak nehéz volt megmagyarázni, hogy sem a virág, amit kapott, hogy adja oda a dédinek, sem a torta nem az ővé. Csak kiabált, hogy torta nyami Lizáé, a gyertya elfújásban is segített, és ő is volt az első aki megkóstolta. Na nem úgy ahogy illik tányérból, hanem az ujjacskájával. Volt is hiszti, sértődés mikor meglátta, hogy az biza tényleg nem az övé, és más is eszik belőle. De persze nagyon élvezte, és már most azt mondogatta nemsokára Lizának is lesz szülinapja és lesz saját tortája. Hát ezek után már nem is merném kihagyni a tortát. (nem mintha torta nélküli szülinapot terveztem volna)

Drága dédikénknek itt is sok boldogságot kívánunk!!!!!!

Játék egyedül

Csütörtökön délelött Liza nagy meglepetést okozott azzal, hogy a mesefilmek helyett a legozást választotta. Már szerdán is többet játszott a legojával mint eddig összesen. És sokáig teljesen egyedül játszott, csak ritkán kiabált, hogy anya gyere segíts, anya ülj ide hozzám, anya nézd ahogy játszok. Ennek örültem, mert amikor itthon van leginkább csak ott jó neki, ahol én vagyok, még mindig. De legalább így volt időm nyugodtan elvégezni a dolgaimat. Az érdekes mégis az volt, hogy hiányzott a lábatlankodása, házimunkában feltartása.

Séta az esőben

Tegnap minden tiltakozás ellenére sétálni(vásárloni) vittem a csajszit, végülis a jövő héten már minden visszatér a régi kerékvágásba, és ki-ki megy a maga dolgára, nem árt visszaszoktatni, hogy nincs egésznap fekvés-pihenés. Az egyetlen dolog amivel sikerült rávenni, hogy kimozduljon az esernyőhasználat, ugyanis kicsit esett az eső. Ezt persze nagyon élvezte, és így végig sétálta az utat. Miután elintéztem a dolgaimat, már a csepegés is abbamaradt, így eső nélkül sétáltunk tovább az ernyővel. Alig 40 perc volt, de a végefelé már nyüglődött, milyen fáradt. Azért én már ennek a kis sétának is örültem mert a napi 5 perces levegőzés nem volt nagy öröm.

Vásárláskor jó nagy hisztit rendezett, hogy ő biza borsófőzeléket akar enni, vettem hát egy kis borsót. Most nem a szokásosan készítettem el, hanem a fokhagymás-pirospaprikás nemrég talált recept alapján. Így sokkal jobban ízlett neki 2 nagy tányérral megevett, ezért szerintem ezentúl csak így készítem el.