Fénylánc Magyarországért

Fénylánc Magyarországért

Karácsony a fény újjászületésének ideje bennünk és a természetben. Közös ünnepre hívunk benneteket. December 21.-én (hétfőn) 17 órakor a Szent Mihály-hegyen (Börzsöny) kigyullad egy máglya, amelynek fénye - ha te is akarod - messzire elvilágít majd az éjszakában...

A szomszédos hegycsúcsokon barátaink várják a fényt, hogy meggyújtsák saját tüzeiket. Az ő tüzeikre is választüzek gyúlnak szerteszét, a közös ima és a Fénylánc végigfolyik a hegyeken, hogy közelebb hozza egymáshoz az embereket, hogy az esőcseppek végre indulhassanak a tenger felé…

Akikhez idén még nem ér el a Fénylánc, 18 órakor együtt gyújtsák meg tüzeiket. Ha bármi okból nem tudsz a Fényláncban részt venni, tégy egy égő gyertyát az ablakodba és mondj el ekkor egy imát értünk is.

Segíts, hogy minél több fény áradhasson elsötétült világunkba!

- Kutasd fel a környékeden azt a hegycsúcsot, azt a halmot, ahonnan a legtöbb szomszédos hegyorom látszik, amely megszólít téged, legyen ez a te Szenthelyed!

- Keresd meg az embereket környezetedben, akik hozzád hasonlóan szomjúhozzák a fényt, együtt gyújtsátok meg tüzeteket, legyenek ők a te Testvéreid!

- Találj rá a szomszédos hegyormokat őrző közösségekre, kapcsolódjatok össze, hisz együtt alkotjátok a Fénylánc lelkét, legyenek ők a te Nemzeted!

Szeresd Földanyánkat, becsüld társaidat, óvd az élő tájat, és ne hagyj szemetet magad után!

Este, ha kigyulladnak a csillagok az Égen és a Földön gondolj arra: nem vagy egyedül!

Ha kapcsolódni akarsz a Fénylánchoz, add tovább üzenetünket, és keress meg bennünket:

fenylanc.uw.hu, www.magtar.hu

Bal, jobb, bal, jobb

Mit jelent a dominancia? Miért baj az, ha a gyermek mindkét kezét használja? Mikorra kell kialakulnia az egyik oldal következetes használatának? A következőkben ezekre a kérdésekre keressük a választ.


Párosan elhelyezkedő szerveink és végtagjaink teljesítménye nem azonos. A logopédiai gyakorlatban dominanciának nevezzük az egyik oldali szervek (fül, szem) és végtagok (kéz, láb) jobb teljesítményét, és dominánsnak az ügyesebb vagy gyakrabban használt oldalt. Az úgynevezett preferenciadominancia megmutatja, hogy melyik végtag, illetve érzékszerv kezdi előbb a cselekvést vagy az észlelést. A teljesítménydominancia pedig az egyik oldali végtag/érzékszerv ügyesebb voltát mutatja.

Több lépcsőfokban

Optimális esetben a gyermek következetesen az egyik oldalát részesíti előnyben, például ha jobbkezes, akkor a láb, szem és fül esetében is a jobb oldala az ügyesebb, azt használja gyakrabban. A dominancia persze több lépcsőfokon alakul ki. Hároméves kor előtt a különböző funkciók még nem köthetők az oldalakhoz, még nem lateralizálódnak. Három éves korban jellemző a bilateralitás, amikor például mindkét kezét használja a csemete. Négy-hat éves korban alakul ki az elsődleges dominancia, amely az idegrendszer érésével még változhat. Hétéves korban előfordulhat egy átmeneti instabil állapot, amely sajnos sok kisgyermeknél épp egybeesik a beiskolázás időszakával. A dominancia végleges stabilizálódása a gyerekek többségénél csak nyolc-kilenc éves korban várható.


Dominanciazavarok

Agyunk két, nagyjából szimmetrikus féltekéből áll. Mindkét félteke a test ellenkező oldali felét irányítja, és onnan kap információkat. Mindez azt jelenti, hogy a bal agyfélteke a jobb kezet irányítja, és a tőlünk jobbra lévő tárgyakat észleli. Mivel a bal agyfélteke lassabban fejlődik, a korai domináns kézhasználat kialakulása inkább a balkezes csemetékre jellemző. Náluk már négyéves kor körül megjelenhet a dominancia.
Beszédhibás kicsik között gyakori a balkezesség, illetve a laterális dominancia késői kialakulása, valamint a különböző dominanciazavarok. Ezek a következők:
- Éretlen idegrendszeri működésre utal a keresztezett dominancia, amikor a domináns fül, szem, kéz, láb nem azonos oldalon van. A gyermek például balkezes, de a domináns lába a jobb, és a domináns fül és szem is a jobb oldalon van.
- Kevert dominancia szintén éretlen idegrendszerre mutat. Ekkor az apróság nem következetes az egyik oldal használatában, például hol a bal, hol a jobb kezét használja.
- Az átalakított dominancia régebben gyakrabban fordult elő. A régi pedagógiai gyakorlat miatt sok balkezes gyermeket szoktattak át jobb kézre. Ma már szerencsére ritkábban találkozunk vele. Ezt az elavult és hibás szokást a mai gyakorlat elutasítja, így a gyermekre bízzuk, melyik kezét részesíti előnyben.

A dominancia zavara hátráltatja a jobb és bal irányok egyértelmű megkülönböztetését. A dominancia kialakulásakor ugyanis az erősebben használt oldalon – a gyakoribb kinesztetikus ingerek miatt – erősebb izomtónus lép fel, amely hozzásegíti a gyermeket a jobb és bal oldal megkülönböztetéséhez. Ha ez az inger túlsúly hiányzik – mert a csöppség nem következetes az oldalak használatában -, akkor nehezebben tanulja meg a térben, a síkban és saját testén a jobb és bal oldalak megkülönböztetését. Mindez súlyos tanulási zavarokhoz (olvasás-, írás- és számolási zavarokhoz) vezethet. Tapasztalataink szerint a súlyos nyelvi zavarok javulását segíti, ha a csemetének kialakult egyoldali dominanciája van, a keresztezett vagy a kevert formák azonban hátráltatják, nehezítik a terápiát.

Vizsgálati módszerek:

A dominancia vizsgálata mindezek miatt nagyon fontos a logopédiai gyakorlatban.
- A domináns fül vizsgálatakor a gyermek felé két kézzel telefonkagylót nyújtunk, ebbe kell játékosan beszélnie. Ebből az is kiderül melyik fülére teszi a kagylót, de azt is megfigyelhetjük, hogy melyik kezével fogja meg.
- Megállapíthatjuk, hogy a csemetének melyik a domináns szeme, ha távcsövet nyújtunk felé, és megkérjük, hogy nézzen bele. Itt is érdemes arra figyelni, melyik kezével fogja meg.
- A domináns láb jól megfigyelhető felléptetéssel vagy egy labda elrúgásával. Fontos, hogy a labda, amelybe a kicsi belerúg, pont középen legyen előtte. Kicsiknél játékosabb módszer a szappanbuborék eltaposása.
- A domináns kéz megállapítására használjuk a legtöbb módszert. A gyermeknek például fagolyókat kell egyik dobozból a másikba átpakolnia. Lemérjük a pakolás idejét mindkét kéz esetén. Ehhez nagyon hasonló, ha megadott számú gyöngyöt kell felfűznie. Itt is mérjük a cselekvés idejét. A domináns kéz rövidebb idő alatt végzi el a feladatot. A tenyérkulcsolási próba is jó módszer. Megkérjük a gyermeket, hogy kulcsolja össze a tenyerét, ekkor a domináns kéz hüvelykujja felülre kerül. Megfigyelhető a kéz dominanciája, ha megkérjük a kicsit, hogy játék kalapáccsal verjen be szöget, vagy műanyag ollóval vágjon. Nagyobb gyerekeknél jól használható a pontozásos feladat, amikor a négyzetek közepébe kell pontokat tenni; mindkét kéz teljesítményét lemérjük, a gyorsabb kéz a domináns.

Forrás: BabaPatika XII. évfolyam 2. szám (2009. február)
Kiss Andrea logopédus

Befelé forduló?

A hétvégén átlapozva a Baba Patika újságot rábukkanttam két érdekes cikkre, és mindkettő segített bizonyos dolgokat megérteni. Főleg abban erősített meg, hogy nem is nagy gond ha kicsi lányom ilyen visszahúzodó társaságban, és inkább csak egyedül játszik.

A befelé forduló apróságok, a világhoz lassabban óvatosabban közeledő gyerekeket, általában kevésbé ügyesnek, kevésbé életrevalónak tartják, holott ennek semmi alapja. Számtalan helyzet van, amelyben jobb az átgondolt megközelítés, a lassú tempó.

A háttérben az áll, hogy a félénk, visszahúzódó gyermekekről olyasmiket feltételezünk, hogy bizonytalan, lelkileg sérülékeny, szorongó, netán társas készségei hiányosak. Ezek a tényezők valóban visszahúzódáshoz vezethetnek, de gyakran nem ezek miatt befelé forduló egy gyermek.

Introvertált vagy extrovertált

Az extroverzió – introverzió kifejezéseket Carl Jung munkássága nyomán ismerte meg szélesebb körben a világ, és a személyiségek kutatásával foglalkozó elméletek zömében előfordul. E szerint a személyiség egyik fontos meghatározó tényezője, hogy az egyén inkább kifelé élő vagy befelé forduló. Nagyon leegyszerűsítve, azt mondhatjuk, hogy az extrovertált emberek társas helyzetekben igen jól boldogulnak, aktívak, kommunikatívak, ilyenkor érzik elemükben magukat, társak nélkül gyakran unatkoznak. Az introvertáltak ezzel szemben jobban kedvelik a magányos tevékenységeket, az elmélyülést igénylő elfoglaltságokat, és kevésbé szívesen mennek bele társas helyzetekbe, vagy ha igen, előbb inkább megfigyelik azokat.

Teljes elfogadással

Az extrovertált és az introvertált viselkedés egyaránt normális, egyik sem jobb vagy értékesebb, mint a másik. Adott helyzetekben hasznosabb és hatékonyabb lehet a kifelé fordulás, máskor nagyobb és tartósabb sikerhez vezet a befelé forduló attitűd. A tudományos magyarázat szerint az agy működésének különbségeiből adódik az eltérés az extrovertáltak és introvertáltak közt, és ez nagyrészt genetikailag meghatározott. Nem baj, ha így ismerkedik a világgal, megfontoltabban, körültekintőbben, lassabban, előbb megfigyelve, megértve. Ettől a belső világ épp olyan teljes és gazdag, mint egy harsányabb, nyitottabb gyereknél. Fontos, hogy személyiségének tulajdonságairól szülőként azt tükrözzük vissza, hogy jók, elfogadhatók, ő így szerethető, hiszen ez teszi a gyermeket magabiztossá. Ha szégyenkezünk amiatt, hogy bátortalan a társas helyzetekben, ha magyarázkodunk miatta, netán meg is szidjuk, azt jelezzük neki, hogy baj van vele, és olyan változásra késztetjük, amely a személyisége sérüléséhez is vezethet.
Éppen ezért fontos gyermekünket olyannak elfogadnunk, amilyen. Ha introvertált és nehezen oldódik gyermektársaságban, szívesebben játszik egyedül vagy egy-két másik gyerekkel, akkor fogadjuk el őt így, hiszen ez nem hiba.

Annak hátterében, amikor a szülők szeretnék, ha gyermekük inkább kifelé forduló lenne, gyakran a saját személyiségükkel kapcsolatos elégedetlenség áll. A visszahúzódó kisfiúból apuka lesz, és saját kisfia befelé fordulását igyekszik minden eszközzel megváltoztatni, nehogy a pici ugyanazokkal a nehézségekkel legyen kénytelen megküzdeni, mint ő. A jó szándék rossz útra visz, hiszen a befelé forduló gyerek nem azért ilyen, mert nem képes másként viselkedni, hanem azért mert erre van igénye, így érzi jól magát, így boldog. Ha ezt nem engedjük neki, megnehezítjük a létét. Szülőként az a feladatunk, hogy megmutassuk milyen ő, és megtanítsuk neki, hogyan használja saját lehetőségeit.

Megerősítő szeretet

Az önismeret az önbizalom alapja, és ezt először a szüleiktől kapják a gyerekek. Jó, ha sokat beszélget a család arról, hogy mi az, amiben a gyerek különleges. Meg kell neki mutatni, hogy ő egy külön kincs, és melyek azok a tulajdonságai, amelyekben egyéni, érdekes, különleges, szeretnivaló. Azt is látassuk vele, bizonyos tulajdonságok milyen helyzetekben válnak hasznunkra. Növeli az önismeretet, ha a gyerek a két legfontosabb személyhez, a szüleihez tudja hasonlítani magát. Amellett, hogy megtudja, miben egyéni és egyedi ő, az is nagyon megerősítő, ha tudja, honnan jön, hová kapcsolódik. Különösen fontos a gyerek tulajdonságainak igazolása, megerősítése. Például anyunak sem volt soha ezer barátja, de két mély és értékes barátsága gyermekkora óra része az életének, és ezt semmiért sem adná. Apu pedig nem kiabálja a véleményét a céges megbeszéléseken, mindenkit meghallgat, és csak ezután szólal meg, csendesen, mégis hallgatnak rá, mert átgondolja a helyzetet.

Egy kis segítséggel

A befelé forduló gyerekek kevésbé igénylik a társas helyzeteket, mint extrovertált társaik, de ezekben is boldogulniuk kell. Ebben is igen fontos a szülők segítsége. Jó, ha megkérdezik tőle, hogy van-e kedve bizonyos helyre menni, és ha nincs, akkor valami mást csinálnak, neheztelés nélkül. Amikor van kedve hozzá, úgy segíthetik a kicsit a szülők, hogy jó előre átbeszélik vele, mi vár ott rá. Beszélhetnek arról is, hogy ő mivel játszhat majd, mit fog csinálni. Ettől a biztonságérzete nő, hiszen ismerősebbé válik a terep. Utólag pedig átbeszélhetik, mik történtek – kapjon megerősítést, hogy az ő társas viselkedési módja is épp olyan jó, mint másé. A harsány önérvényesítést előnyben részesítő világunkban úgy segíthetünk boldogulni a befelé forduló gyereknek, ha megerősítjük abban, hogy ő így jó, ahogy van, nem kell másnak lennie – egyúttal megtanítjuk a saját személyiségének érvényesítésére, lehetőségeinek kibontakoztatására.
Schwanner Zita (pszichológus)

Forrás: BabaPatika XII. évfolyam 2. szám (2009. február)