Köszönöm

Nagyon szépen köszönjük mindenkinek a jókívánságokat és hogy gondoltatok ránk ezen a számunkra oly csodaszép napon.

Hosszú kimaradásunk oka a költözés volt, de most már szinte minden kész van ( legalábbis majdnem minden), így hamarosan beszámolok az elmúlt napokról, a költözésről és a mai ünnepről is!!!

Barátság díj

Kedves kis barátainktól Miától és Majától kaptuk a blogbarátság oklevelet. Nagyon szépen köszönjük, hogy ránk gondoltak.

"Igazából nem is jó szó rá a díj - szóljon, akinek eszébe jut rá jobb kifejezés - inkább
jelzés a barátságról és a közelségről, ami legkevésbé értendő földrajzilag.Lényege, hevenyészett fordításban: "Ha blogolsz, hiszel a "proximitásban" a térben,
időben, és kapcsolatokban való közelségben és teszel is érte. Ezek a blogok különösen
varázslatosak. Íróik célja, hogy barátokat találjanak. Nem az anyagiak vagy a hatalom
érdekli őket. Reméljük, hogy amikor kibomlik a szalag az üzeneten, még több barátság fog
születni. Figyeljünk oda jobban az ilyen blogokra!Add tovább nyolc újabb blogolónak és mutasd meg ezt a leírást is!"

Sok blogot olvasok rendszeresen vagy kicsit rendszertelenül, és egytől-egyig mindenkinek odaitélném a díjat, de mivel választani kell és most nem szeretném megszakítani a láncot, ezért kiemelem a kezdet kezdete óta figyelt- olvasott barátainkat és nekik adom tovább.

Dávid és Réka

Alíz csodaországban

Mia és Maja

Szkokán fiúk

Dalma és Hanna

Dorka és Lilla

Nyírő Anna

Kriszta és Boróka

Kreatív blogger

Egy hónappal ezelőtt kaptunk egy Kreatív blogger díjat Dorkáéktól. Nagyon köszönöm, hogy megtiszteltek minket ezzel a címmel.

A díj mellé feladat is jár, éspedig a következők:
- kihelyezzük a logót a blogba
- megnevezzük az adományozót
- ki kell választani további 5 blog írót akit érdemesnek találunk erre a posztra, majd üzenetet kell hagyni neki.

A kritériumokból én kettőt teljesítek az utolsónak nem szeretnék eleget tenni. Több okból sem.
1. Már mindenki megkapta legalább egyszer ezt a címet
2. Nem tudok 5 blogot kiemelni, legalább 15 olyan babás naplót olvasok ami a szívemhez nőtt, vagy azért mert személyesen is ismerem a szerzőt és a babát/babákat, vagy mert szinte a kezdetektől olvasok róluk és úgy érzem mintha együtt élném velük a mindennapokat. Lehet, hogy nem szép dolog tőlem megszakítani ezt a kedves gesztust, de úgy gondolom mindenki aki megkaphatná tőlem ezt a címet tudja, hogy azért járok vissza hozzájuk (ha nem is napról-napra), mert belopták magukat a szívembe, és attól, hogy nem kapják meg tőlem is ezt a címet, ugyanúgy olvasni fogom őket, és osztozni fogok velük minden örömükben, bánatukban.