Elmaradásaim március

Jó régen nem írtam már a blogba, ami részben a költözködés, és a lakás csinosításí herce-hurca , részben egészségi okok és nem utolsó sorban a bevalott lustaságom miatt történt. Persze nem múlt el ez a jó pár hónap kisebb-nagyobb események nélkül. Ezekről most már nehéz lenne pontosan írni, azért megpróbálom.

Az első fontosabb állomásunk a márc. 31-e volt. Ez a nap két okból is nagy napnak számít. Először is apa betöltötte a 30. évét, másodszor pedig beköltöztünk a saját lakásba. Nem volt még kész ugyan, de nem bírtunk volna fent tartani plussz egy albérletet. Viszonylag egész zökkenő mentesen zajlott, talán csak Liza érezte furcsán magát. Napokig még szeretett volna "haza menni" a régi albérletbe. Sokat sírt, de végül megértette, hogy nekünk most már ez az új otthonunk!!

Pár Márciusi kép:

Mozgalmas hétvége

A csütörtök éjszakát Lizus a dédiéknél töltötte, mivel ezen az estén bulizós-kimenős esténk volt apával. A dédiéknél is meglepően nagylányosan viselkedett, eddig csak úgy tudtam elmenni akárhová is, ha este én altattam el, de ált. mindig megérezte, hogy készülődik valami és későn aludt el, így csak 1-2 alkalommal lett tényleg esti programom. De ezen az estén puszit nyomott az arcomra, majd elment a fiúkkal őrültködni, és fel sem tűnt neki, hogy elmentem. Reggel viszont annál nagyobb volt az öröme amikor meglátott. Úgy borult a nyakamba hogy a levegőt is kiszorította belőlem. A pénteki napot is a dédiéknél töltöttük és Lizus a viszonylag korai kelés után is csak késő este fél 11-kor tért nyugovóra. Hiába próbáltam napközben elaltatni sehogy sem sikerült, és nem is tűnt fáradtnak. Amíg csak kettesben voltunk, is nagyon felvolt pörögve, de amikor a fiúk megérkeztek a suliból teljesen megörült. Azért a péntek 13. nálunk sem múlt el nyom nélkül. Apa vidéken melózott egész nap és kora este csörgött a telója, eláztattuk az alattunk lakót az új lakással. Még be sem költöztünk és már baj van. Szerencsére a közös képviselő jó fej volt, elment az eladókhoz és úgy betudtak menni a lakásba ( mi még csak 1 adag kulcsot kaptunk, ami apánál volt Mosonmagyaróváron). Szerencsére nem volt olyan nagy a baj, mint ahogy első hallásra gondoltuk.

Szombaton kicsilányom megint bojkotálta az alvást és ismét egyhúzmban húzott le 12 órát. Voltunk bútorokat, berendezéseket, függönyöket, szőnyegeket nézni a lakásba. Egy darabig tűrte a lányzó aztán már nem lehetett vele bírni, főleg mert nem kaptunk olyan függönyt amit ő szeretett volna. Mindenáron hercegnőset akar, de olyat amin Bell hercegnő is rajta van, mi pedig csak olyat találtunk a Diegóban és a Kikában is amin ő pont nincs rajta. A vásárlás könnyítésére a Törökbálinti Kikában igénybevettük a 2 órás gyerekmegőrző szolgáltatást. Hát ezerszer egyszerűbb volt így vásárolni. Vettünk tapétákat, lámpákat, de sok mindenből nem találtunk megfelelőt.

Vasárnap délután Lizus megint a dédinél kötött ki, nekünk apával volt egy kis dolgunk a lakásban. Sokat nem tudtunk haladni, és egyre inkább úgy tűnik reménytelen végezni inkább szakembert hívunk és ő fog kifesteni tapétázni. Apa persze próbálkozott pl.: a kék konyha fehérre festésével, de nem sok sikerrel. A szakemberrel legalább tuti, hogy betudunk költözni időben, ami már csak azért is fontos, mert az albérletünk márc. 31. megszűnik.

Vasárnapi képek

A vasárnapunk az új lakás körül forgott, vásároltunk pár apróságot festék, tapéta..., nehezen ugyan, de a szobák színében is dűlőre jutottunk egyenlőre Lizus szobája lilás, a nappali halvány zöld, a háló pedig csoki barna lesz. Már ha menet közben nem gondoljuk meg magunkat. Én pedig nőnapi ajándékként én egy mikróval gazdagodtam, mert amit itt használunk az albérletben már lassacskán kileheli a lelkét.

Liza nőnapi ajándéka:
Apa tegnap munka után már neki is állt, hogy a meglévő tapétákat leszedegesse, és 1 szobával végzett is. Ha jól mennek a dolgok a jövő hét végére talán a festés és tapétázás végére jutunk. Vagyis apa merthogy egyedül csinálja.
Minden kedves Ildikó nevű ismerősünknek, elsősorban Ilgyának Sok Boldog Névnapot kívánunk!!!

Új lakás és keresztapa

A szombati félhomályos nézelődés után vasárnap, immáron világosban is szemügyre vettük a lakást. Fejben mindent elterveztünk, kigondoltunk. Liza rögtön kitalálta, hogy melyik lesz az ő szobája (pont amit mi is neki szántunk), és jutott egy-egy szoba apának és nekem is. Azt is az értésünkre adta, hogy neki biza Hamupipőkés tapéta és Bell hercegnős függöny kell. Utóbbival nem lesz gond, de a tapétáról egy időre le kell mondania. Rohangált körbe-körbe a lakásba és nagyon élvezte hogy üres, sok hely van. Apát utánozva ő is megmérte a szobákat, és még ki is takarította őket.

Mivel alig aludt éjszaka (hajnali 4-kor kelt és nem aludt vissza a viharos szél miatt), dél körül elkezdett kidőlni, így hazamentünk. Amíg ő pihizett mi apával bevásárlólistát írtunk. Lemondtunk a nagyvolunemű felújításról - anyagi kereteink kiapadása miatt - így most csak beköltözhetővé tesszük, és majd a későbiekben alakítjuk át úgy a lakást ahogy azt mi szeretnénk. Miután a csajszi felkelt, átvittük a dédihez és ott leparkoltuk, így mi nyugodtan betudtuk vásárolni a festékeket, tapétákat..stb. A vásárlás után felvittük a cuccokat a lakásba, utána találkoztunk a Sanyival (keresztapucival) majd együtt mentünk Lizusért.

Itthon apától megkapta a nőnapi ajándékát egy nacit és egy Barbies pulcsit. Nagyon örült neki.

Aztán ő ajándékozta meg a Sanyit egy születésnapi desszerttel, aminek persze ő esett neki legelőször, és csak úgy falta a csokoládét, mint aki még sosem evett ilyen csemegét.

Szombati félhomályban készült képek:

Sok boldogságot kívánunk a mi keresztapucinknak születésnapja alkalmából!!!!!!!

Péntek-szombat

Pénteken egész kellemes volt az idő, így gondoltam leviszem a csajszit motorozni, meg hintázni biztos fog neki örülni. Hát tévedtem. A hintában 5 percig sem ült meg, a csúszdán kettőt csúszott, és a motorral meg fél kört mentünk, majd bejelentette ő bizony nagyon elfáradt és menjünk haza. Itthon rögtön belebújt hercegnős ruhájába és egész délután abban pompázott. Egy játék kedvéért sem volt hajlandó levenni, kicsit ugyan mérgelődtem, de hagytam mert így legalább eljátszott egyedül is és nem volt állandóan a sarkamban.

Szombaton hosszú napunk volt, nagybevásárlással, lakásnézéssel, keresztapázással egybekötve.

A délelötti mesenézés után bevásárló körútra indultunk, majd hazatértünk lefektetni a kis hölgyet. Alvás után mentünk átvenni a kulcsokat az új lakáshoz, és felmérni, hogy mire lesz szükség, hogy beköltözhető állapotú legyen ápr.1-re. A kulcs átvétele után felvettük keresztapucinkat, megnéztük jelenleg ő hol lakik, majd együtt indultunk el. Sajna az előző tulajok a szobákból elvitték az égőket, csak a fürdőben, Wc-ben és az előszobában volt némi fényforrás, ( na meg a telefonjaink segítségével tudtunk világítani a sötét szobákban) így csak keveset láthattunk a lakásból, de az azért látható volt hogy lesz egy kis munkánk.