Július - Augusztus

A július arról nevezetes, hogy Liza befejezte a bölcsit. A csoportjából egyedül ő kezdte idén az ovit, így ballagása nem volt, de azért kapott kis tarisznyát aminek nagyon örült.

Ezt a két hónapot mivel a bölcsi júli végén bezárt itthon töltöttem vele, szuper volt újra együtt lenni minden nap. Sokat járkáltunk mindenfelé, gyakran megfordultunk a dédinél is, mert ők épp festettek, és elkelt pár dolgos kéz.

Hosszú nyaralás nem igazán jött össze apa sok melója miatt, de azért egy-egy nap eljutottunk a Szelidi tó-hoz, vagy a Balcsira. A csajszi nagyon élvezte ezeket a napokat.

Július

Augusztus:

Apa hazajött

A csütörtököt és a fél pénteket még a dédiéknél töltöttük, de péntek este már itthon aludtunk és készültünk a másnapi apa érkezésre. Főzöcskéztünk, takarítottunk és játszottunk. A náthája már javuló tendenciát mutatott (legalábbis én ekkor még ezt hittem). Láza egyáltalán nem volt, csak kis hőemelkedése, és az sem egész nap. Az orrfolyása is csökkent, egyedül a köhögés makacskodott. De nem gondoltam semmi rosszra. Szombaton már egész nap apát hiányolta Liza. Hol van apa? Apa jön? kérdezgette. Én meg hajtogattam igen nemsokára itthon lesz. Mivel napközben nem aludt, estére már elég nyűgős lett, de nem akart aludni amíg nem jött haza apa. Aztán 7 körül hívott , hogy már a csomagokat várják, és fél 8 felé már itthon lesz, így mi lementünk a ház elé várakozni, de még 3/4 8-kor sem jött, ezért felmentünk. Nemsokkal ezután nyilt az ajtó és végre megérkezett. Liza nagyon örült neki, hát még az ajándékoknak amit kapott. Hogy a Duplo szenvedélyét kiélhesse 2 dobozzal is kapott, olyat amiben állatok és emberek is vannak, és egy tűzoltóautót. Az ajándékok és az apja annyira felpörgették, hogy még 9-kor is csak vontatóval lehetett ágyba "kényszeríteni"!!! Persze ahogy sötét lett és vízszintesbe került elaludt.

Okt. 7-8.

Kedden lett 2,5 éves a lányzó és az apró ajándékok mellé egy kis betegséget is kapott. Reggel hiába mentünk a dokihoz másnapra kaptunk csak időpontot. Úgy voltam vele nem gond hisz csak egy kis nátha. A doki után a dédihez mentünk, ahol a suliban pont kint voltak az udvaron a Zsoltiék, így egy kicsit megálltunk náluk beszélgetni, és megnézni hogy fociznak, majd felmentünk. Miután a dédi végzett a melóval hazajött, én meg elmentem, egy fél szülinapi tortát szerezni, mert a sütés nem jött össze. Útközben vettem neki egy kis apróságot is, amiről tudtam hogy imádni fogja. Nem is tévedtem este a sütizésnél odaadtam neki a koronáját, és teljesen oda volt érte. Kapott még egy Anna és Peti könyvet is, mert olyan sok jót olvastam már róla, de neki nem igazán jött be. Pedig annyira reméltem, hogy végre lesz majd esti meseolvasás is nálunk. Kedden reggel elmentünk a dokihoz aki megerősítette a gyanumat, hogy csak egy kis megfázás semmi komoly, de pénteken menjünk vissza. Hazafelé betértünk egy gyors vásárlásra a boltba, ahol Liza teljesen oda volt a gyerek bevásárlókocsitól. Olyat kellett vennünk és ő tolta, persze először mindennek neki, majd pár perc alatt ráérzett és ügyesen tologatta. Hatalmas élmény volt neki, így megfogadtam máskor is megyünk így vásárolni.

Újabb lépés a szobatisztaság felé

A tegnap esti későn fekvés és az éjjeli megébredés ma igencsak meglátszott rajtam. 9-kor még az igazak álmát aludtam, vagyis csak szerettem volna, mert anya felkeltett. Nem voltam túl boldog, de mikor megtudtam, hogy a dédihez készülünk már lázsan készülödtem nem nyüglődtem. Sőt anyát is siettettem, így történt meg az, hogy váltó pelus nélkül keltünk útra. A dédiéknél szupi volt minden habár a hangulatom eléggé változékony volt. Hol örültködtem, hol minden ok nélkül sírni kezdtem. Enni sem voltam hajlandó, így nem is maradtunk túl sokat. A hazafelé út miatt anya kicsit félt, mert most utaztam először pelus nélkül, de kár volt aggódnia szuperül vettem ezt az akadályt is. Mielött indultunk biliztem a dédiéknél, és bár fél üveg vizet is megittam útközben simán kibírtam pisilés nélkül az útat. Anya nagyon örült neki, és elhatározta legközelebb is megkíséreljük ezt az utazási módot.

Építőzés

Anya kicsit hosszabb lazítást iktatot be mint szerettem volna. Szombaton ugye az érkező cuccainkkal voltunk elfoglalva, és én még vasárnap is csak azokkal akartam játszani. Az autós ülésben néztem még a meséket is, és az ugrálóváramat is használtam eleget. Az egyedüli baj csak az volt, hogy így nem igazán engedik, hogy máshol mondván ott a vár. Tegnap sem mentünk sehová csak egy kis sétát tettünk. Ellenben rengeteget építőztünk és játszottunk a Lego emberekkel. (Még fürdeni is velük mentem.) Leginkább a toronyépítésben diadalmaskodtam, sikerült hatalmasakat építenem anya segítségével. Amikor már olyan magam volt, hogy nem értem el anya felemelt és így építettem tovább.

Ma már azért messzebb is kimozdultunk. Kimentünk a dédihez. A fiúk nem voltak otthon, mert elmentek strandolni a jó időben, de a Niki otthon volt így nem unatkoztam. Őt mindig rá lehet venni egy kis hancúrozásra. Anya és a dédi elment ruhát nézni nekem, a jövő hévégi esküvőre, de sajna nem kapott-látott megfelelőt. Talán csütörtökön nagyobb sikerrel járunk. Egy kis Jázminozás után szokatlanul korán indultunk haza, és a Niki is elkísért minket egy darabon. A vacsim ma igazi újdonság volt babfőzelék, eddig csak egyszer kóstoltam, de nem ízlett, most viszont egy jó tányérnyit belapátoltam.

Megint a dédinél

Az elmúlt 2-2,5 napot a dédiéknél töltöttem. Kedden délelött kimentünk és szinte egész nap csak a Jázminkáékkal játszottam. A Zsolti nem volt otthon, így csak a Gabi és én mentünk át hozzájuk. Remekül szórakoztunk, volt spriccelős játék, lövöldöztünk pisztollyal sokat kergetőztünk és nevettünk. Késöbb anya is csatlakozott hozzánk, persze ő nem játszott hanem beszélgetett, és felügyelt rám. Volt fözőcskézés is egy jó kis játékkonyhán, fincsi "medve-levest" főztünk. Délután 7 óra felé indultunk haza, nem sok kedvem volt menni, de azért nem nyűgősködtem. Itthon egy gyors pancsikálás következett, egy új szerzeményemmel a kis hajóval, majd vacsi és villámgyors alvás következett.

Szerdán már 9-kor ott voltunk, de sajna a Jázminnal nem tudtam játszani, csak a Gabival és a Nikivel, zongoráztunk, furulyáztunk. Remekül mulattunk. Olyannira, hogy mikor arra került a sor, hogy ideje lenne hazamenni, nem akartam. Persze anya próbálkozott meggyőzni, hogy apa vár, de nem hallgattam rá. Mondtam, hogy fáradt álmos vagyok nem akarok apához menni. Így ott maradtunk. Anya vacsival kínált, de nem akartam enni, pedig az egyik kedvencem volt csirke husi! Megpróbáltak lefektetni, de megjegyzéseimmel ellnetétben nem voltam álmos, rohangálni és örjöngeni támadt kedvem. Egészem 1/2 10-ig szórakoztattam anyáékat, aztán csak elfáradtam és minden szó nélkül magam feküdtem le és aludtam el.

Dédiéknél

Hétfőn délelött elmentünk a bölcsibe, hogy megbeszéljük az időpontot egy családlátogatáshoz. Csütörtökön 1-re jön a gondozónő a dédiékhez, mert a bölcsiben úgy tudják ott lakunk. Amikor ott végeztünk felmentünk a dédihez és mondtuk neki is, nem maradtunk ott sokáig mert épp a kőmüvesek dolgoztak a kisszobában és nem lehetett szabadon rohangálnom. Én sajnáltam a dolgot, mert szívesen játszottam volna a fiúkkal.Innen apához mentünk, majd vásárolni. Hazaérve nagy pakolászásba kezdtünk, de szinte semmivel sem haladt anya, mert sikeresen feltartottam. Vacsira spenótot készített, amit kisbarátaim( Dávid és Réka) oldaláról kívánt meg. Bár ne készítette volna el, mert apa egyenesen utálja, én meg alig kóstoltam meg, csak a tojás kellett róla, ezért egyedül kellett megennie. Viszont rájött miért nem ettem, túlzottan fokhagymás lett ezért mondtam rá, hogy csípős.

Ma már korán kimentünk a dédihez, pakolászni és játszani. Hol a Gabi, hol a Zsolti vitt le a térre, majd kártyáztunk egy kicsit az erkélyen. Amikor pedig már egyikük sem akart velem játszani, átvittek a Jázminhoz. Így én egész jól szórakoztam anya meg folytathatta a lomok válogatását. Délutánra elég nyűgös lettem így 1/2 7 felé elindultunk haza, a Zsolti el kísért minket. A villamoson is úgy viselkedtem mint egy örült, felálltam, leültem, ordítottam, semmi sem volt jó. A Zsolti pedig egyfolytában cukkolt, így még inkább nyüglődtem, persze anya kiborult a viselkedésünkön. A legviccesebb dolog az volt mikor anya észrevette, hogy egy papír lóg a szoknyácskámon. Megnézte és akkor látta, hogy az árcímke nincs kiszedve belőle, pedig már majd 1 hónapja hordom ezt a szoknyát. :) :)

Anya viccesnek találta a helyzetet, mert nagyon elkezdett nevetni a butaságán. Keresztanyának és mindien Krisztinának Boldog Névnapot kívánunk!!!