Július - Augusztus

A július arról nevezetes, hogy Liza befejezte a bölcsit. A csoportjából egyedül ő kezdte idén az ovit, így ballagása nem volt, de azért kapott kis tarisznyát aminek nagyon örült.

Ezt a két hónapot mivel a bölcsi júli végén bezárt itthon töltöttem vele, szuper volt újra együtt lenni minden nap. Sokat járkáltunk mindenfelé, gyakran megfordultunk a dédinél is, mert ők épp festettek, és elkelt pár dolgos kéz.

Hosszú nyaralás nem igazán jött össze apa sok melója miatt, de azért egy-egy nap eljutottunk a Szelidi tó-hoz, vagy a Balcsira. A csajszi nagyon élvezte ezeket a napokat.

Július

Augusztus:

Magányos "harcos"

A hétfői bölcsikezdés nem volt zökkenőmentes, de nem is vártam mást több hetes kihagyás után. Sírás, nyűgösség, majd viszonylag hamar belenyugodott a megváltoztathatatlan ténybe, megint visszatértek a reggeli koránkelős, nem akarok bölcsibe menni hisztis reggelek. Tegnap már azt mondták nem is volt anya utáni sírás. Ellenben másféle sírás volt, kiderült ugyanis az én kis imádott lánykám akkor fakad a leginkább sírva a bölcsiben, ha valaki (másik gyerek) közelít hozzá amikor játszik. Még mindig nem akar társasági életet élni, és a gondozó nénik szerint ez normális. Hát nem tudom, néha elnézem a többi gyereket akik együtt építenek, játszanak és arra gondolok miért csak az én lányom az ilyen. Mikor fog megváltozni? Nem hagy-e valamilyen nyomot ez a magányosság a kicsi lelkében? Biztos, hogy normális jelenség ez? Vajon meddig, hány éves korig normális ez az elkülönülés? De választ sosem lelek a bennem kavargó kérdésekre. Reménykedem, hogy mire szeptemberben bekerül az oviba megváltozik, ha nem is teljesen, de talán kicsit nyitottabb lesz mások felé.

Még egy hét kettesben

Tegnap megejtettük az orvos látogatást, ahol végre jó híreket adtunk-kaptunk, Liza tényleg kiheverte a tüdőgyuszit és már a fülecskéje is javulóban van. Hétfőig kell szedni az antibiotikumot, és akár kedden már mehetne is a bölcsibe. De a doktornéni nem javasolja, azt mondta mivel 2 hétig volt lázas és 1,5 hétig alig evett nagy a valószínüsége, hogy 1-2 nap alatt megint összeszedne valamit, ha megoldható maradjon még otthon a jövő héten is, hogy visszanyerje az erejét, és ellenálló képességét. Kicsit féltem mit szólnak majd a melóhelyen, de egész jól fogadták a hírt. (vagy már össze is készítették a kilépős papírjaimat csak nem mondták???)

Lizus biztos nagyon fog örülni, mert a bölcsi még mindig nem a szíve csücske, és hát itthon anyával csak jobb. Főleg, hogy most már nem csak pár percre lehet kivinni a lakásból, hanem lemehetünk sétláni is. A lakásba zárva ugyanis egyre inkább úgy tűnt, hogy unatkozik. De nem volt mit tenni, mert amíg lázas volt nem lehetet kivinni, főleg azokban a hideg, szeles időkben.

Az elmúlt 2 hét

Az újévi bölcsikezdést Liza nehezen viselte, nem akart ott maradni és másnap is azért könyörgött, hogy ne vigyem. De muszály volt mennie és végül feladta az ellenállást. Az első nap orvosi vizsgálat is volt a bölcsiben és szívzörejt hallottak a csajszinak. Nem ijedtünk meg mert sok gyereknél előfordul kiskorban, de a gondozónéni azért ajánlotta hogy beszéljünk a gyerekorvossal.

Ezen az apró kis momentumon kívül semmi különös nem történt velünk az elmúlt 2 hétben. Ki-ki ment a maga dolgára. Talán az egyetlen említésre méltó dolog, hogy ha minden igaz a jövő héten végre kiderül megvan-e a lakás vagy sem. Úgy tünik bevették és elfogadják a hitelünket, de még nem 100%-os sajna. Így még mindig aggódunk, de reménykedünk.

Január elején 2 "ünnepünk" is volt 4-én voltunk 8 évesek apával, és 7-én volt a hugicám 21 éves. Ennek örömére Liza jól be is gyerekpezsgőzött. És a buli végére mintha a fejébe is szállt volna annyira felpörgött.

A bölcsiből is megkaptuk az első festményét amelyet úgy döntöttünk bekereteztetjük. Jelenleg a szobája falát díszíti. Liza elmondása szerint egy virág és nekem készítette. Én pedig nagyon örültem neki.

Bölcsis karácsony

Ma délután volt a bölcsiben a karácsonyi ünnepség. Azt hittem Lizának tetszeni fog és élvezni fogja, de nem így történt. Mikor odaértünk már nagy tömeg volt mindenkinek ott voltak a szülei, és Liza el sem mozdult mellőlem. Nem akart énekelni,nem érdekelte a karácsonyfa, a játékok amiket kaptak semmi. Végig anya szoknyája mögé bújt és onnan figyelte az eseményeket. Az asztal is hiába volt tele rágcsikákkal és innavalókkal az sem hozta lázba. Persze ahogy ürült a terem, szállingóztak haza a többiek, úgy élénkült meg a szépségem, és a végén már alig bírtam haza invitálni.
A ruha amiben volt az ő választása volt, már jó kicsi rá mert alig takarta a harisnyás popoját, de nem lehetett másikra rábeszélni.

Mégis beteg :(

A hetünk gyorsan eltelt, ahogy mostanában szokott, szinte észre sem veszem és már megint hétvége van. Csütörtökön kész lettek a képek, nagyon édesek lettek, bár a csajszi tátott szájjal bambul rajta, és egy csöpp Alizbabás mosoly sincs az arcán. Ennek ellenére én halálosan beleszerettem a képekbe, a kis mufurc arcú lánykámba. Persze itthon, ha csak meglátja a fényképezőt produkálja magát, pózol azt hittem így lesz bent is. Tévedtem, de annak örülök, hogy így is jók a képek.

Tegnap sajna a meló közben csörgött a telcsim, a bölcsiből hívtak Liza 39 fokos lázat produkált. Gyors elkéreckedés, apa riasztás, és usgyi a bölcsibe elhozni. Nem nézett ki túl jól, és este is nagyon lázas volt még, így éjszaka kevés alvás volt, sok-sok nyüglődéssel és borogatással. A múlt héthez képest most viszont már köhög és a nozija is folyik. Így nem ok nélkül lázas. Persze ez nem vigasztal.

Délelött még mielött a láz felütötte volna a fejét nála, volt a Télapó a bölcsiben és egy kis csokit és adventi naptárat hozott a lánykámnak. Reggel a bölcsibe menet el is énekelte nekem mivel fogják hívogatni a télapót. Olyan édesen énekelt.

Bölcsi és állásinterjúk

A hétvégi felemás egészségi állapota ellenére hétfőn bevittem a bölcsibe, mert interjúra kellett mennem napközben és nem tudtam hová tenni a lányzót. Szerencsére sem láza, sem más baja nem volt, így nyugodt szívvel hagytam ott. Az interjúm jól sikerült, és kedden egy oktatással egybekötött utolsó körre bekellett mennem. Ez egy fél napos elfoglatságot jelentett, és a nap sikeresen zárult. Felvettek és jövő héten csütörtökön kell kezdenem. Vagyis csak kéne, mert most még nem tudom mi lesz belőle, tegnap reggel ugyanis már nem lehetett beadni Lizust a bölcsibe, mert nagyon köhögött és ismét lázas lett. Estére megint javult az állapota a köhögésnek és a láznak nyoma sem volt. Igazán nem értem mi van vele egyik percben olyan, mint akinek semmi baja sincs, a másikban pedig alig van magánál olyan beteg. És nem napról napra, hanem óráról órára képes ilyen drasztikusan megváltozni az állapota.

Kedd-szerda (10.21-22.)

Tegnap és tegnap elött kihasználtuk, hogy apa kocsival ment a munkába és elvitettük magunkat a bölcsibe. Liza nagyon élvezte, rövidebb volt az út és nem nyüglődött, mint ahogy a villamoson szokott.

Kedden bemutattuk apát is a bölcsiben, eddig ezt nem tudtuk összehozni, mert sosem ért rá. Miután otthagytuk hirtelen ötlettől vezérelve én is elmentem apával Székesfehérvárra melózni!!! Csak késő este értünk haza, a bölcsibe a Niki ment érte és a dédiék vigyáztak rá amíg mi nem érkeztünk meg. A dédi mesélte, hogy Liza a bölcsiben bepisilt. Ezen csodálkoztam, mert eddig csak otthon fordult elő vele ilyen. A másik "rossz" ami még történt, hogy talált egy cumisüveget és csak abból volt hajlandó inni. Remélem ez csak egy átmeneti állapot, mert cumisüvegből csak nagyon rövid ideig ivott, és nem szeretném ha most szokna rá a bölcsi hatására.

Tegnap ismét lakás nézőben voltunk és úgy tűnik (legalábbis most), hogy megtaláltunk a megfelelőt. Jövő héten el is kezdjük intézni.

Újra a bölcsiben

Hétfőn Lizának nagyon nem akarodzott a bölcsi, a 2 hét kihagyás után. Az itthoni elindulás is nehéz volt és az otthagyás is. Persze nem csodálkozom erre számítottam, de azért reméltem, hogy talán mégsem így lesz. Mikor mentem érte, azt mondták a gondozó nénik kicsit le volt lassulva a csajszi és nem nagyon tudtak mit kezdeni vele. Nem sírt, nem hisztizett csak ült és bámult maga elé. Enni csak akor evett mikor a többiek már feküdni tértek, aludni pedig mikor már ébredeztek. A bölcsi után a dédihez mentünk, mert apát is oda vártuk, onnan mentünk lakás nézőbe (mert épp laás vásárlás elött álunk). Amíg mi megnéztük a lakást a mamáék vigyáztak Lizusra. Sajnos a lakás egyetlen pozitívuma az volt, hogy közel van a bölcsihez és a dédihez. Miután ott végeztünk felszedtük a csajszit és elmentünk bevásárolni a 4 napos ünnepre, hogy ne az utolsó pillanatokban menjünk amikor már tömve vannak a boltok. A bevásárlás nyüglődve telt Lizinek semmi sem tetszett, így csak gyorsan körberohantunk a boltba, majd mentünk haza.

Az elmút hét

Úgy tűnik végre haladunk, sőt egész jól állunk a bölcsivel. A reggel még mindig tortúra nehezen akar elválni, de ettől eltekintve sokat "fejlődött". Eszik rendesen, ha olyan ami fogára való akkor bizony 2 tányérral is, az alvás is rendeződött és ha nem is annyit mint, itthon de alszik. Az egyedüli ami nem változott a gyerekekhez való hozzáállása, amire azt mondták a gondozó néni, hogy bizony vannak ilyen gyerekek akik jobban szeretnek a felnőttekkel lenni.

A hetünk egész jól telt alig voltunk itthon, csak aludni jártunk haza. Hétfőn Liza még azt sem, mert a dédiéknél aludt. Nem így terveztük, de olyan jól érezte magát, hogy nem bírtam haza csábítani. Kedden szobatisztaságból is jól vizsgázott a bölcsiben. Nem volt rajta pelus, csak alváshoz, és nem csorgott be, nem úgy mint itthon. Nagyon büszke voltam rá. Hazafelé viszont elfelejtettem pelust adni rá, így sajna bepisilt a villamoson. Elég kellemetlen volt. Csütörtökön szülői értekezlet volt, és ez volt az első hogy 4-ig bent hagytam. Ezt kicsit nehezebben viselte, de így sem volt panasz rá, csak kicsit nyüglődött. Tegnap (mint kedd óta minden nap) szintén pelus nélkül volt, a délutáni alvásból pedig teljesen száraz pelussal kelt.

Nem megy az alvás

Sajnos a mai nap sem ment könnyebben, mint a többi a héten. Szintén sírás, hiszti a bölcsiben hagyásnál. Igaz Brigi néni szerint ma már kevesebb ideig tartott. Aztán az ebéd megint nem nyűgözte le épp csak megkotorászta a kukorica főzeléket, és az alvás ismét kimaradt. 2-re mentem érte, és rögtön kiadták, mert egy másodpercet sem aludt. Szerencse, hogy alvás időben azért viszonylag csendes örült, és nem sír, meg kiabál csak ül vagy fekszik az ágyon és halkan beszél, vagy csak nézelődik. A nem alvásnak örülök a legkevésbé, a sírást és a kevés evést még tudom, lehet orvosolni, de az alvás hiányt nem. Ilyenkor délután már nagyon kezelhetetlen, nyűgös és csetlik-botlik. Hazafelé a hisztit sikerült kezelni, de egy jó kis esést nem tudtam kivédeni. Csak egy kicsit ütötte meg magát, de a bőr így is lejött az ujjacskájáról. Fájhat neki mert nem nagyon használja az ujjacskáját. Vettem gyorsan rá neki Gyógyító Micimackós ragtapaszt. Ez legalább kicsit elterelte a figyelmét a bibikéről.