Kizárva

A tegnap alá lett írva a hitelszerződés, így már tuti miénk a lakás és azt hittem a napunkat el sem lehet rontani. Na persze csak szerettem volna, nekem úgyanis sikerült az esténket jól elszúrni. A bölcsi után Lizával gyorsan hazajöttünk és épp boltba indultunk, már mindketten felvoltunk öltözve szerencsére, mikor voltam olyan marha, hogy kizártam magunkat a lakásból. Liza kiszaladt én meg gondolkodás nélkül utána és behúztam az ajtót is, és csak akkor kapcsoltam, hogy biza a kulcs nincs nálam. Szomszédi segítség, és apa érkezése ellenére is sajna a végén szakambert kellett hívni, mert a kulcs ráadásul bele volt dugva a zárba, így apának esélye sem volt kinyitni. A szerelőnek sem volt szerencséje és az elmondása alapján ált 5-10 perces meló nálunk jó 1 órába telt. Így csak későn tudtunk bejutni a lakásba, Liza már fáradt és nyűgős volt az esti altatás nem is okozott nagy gondot.

Javulunk

Liza végre a gyógyulás útjára tévedt. Már csak 2* mértem nála hőemelkedést és láz egyszer sem volt. A szeme is gyógyul. Ennek örömére a boltban beszerzett rá egy újabb monoklit. Nem értem miért van az ha valami kis baleset éri mindig a szemét üti. 2 hét alatt harmadjára van pukli a szeme alatt. Ma sokadjára az is bebizonyosodott nem tévedtem nagyott mikor nem a fodrász szakmát választottam.

Kedves Dávid barátunknak pedig így a nap (majdnem megkésve) végén kívánunk sok boldog születésnapot!!!!

Okt 5-6.

Vasárnap morcos ébredésünk volt. Vagyis csak Lizusnak, mivel nem rohangálhatott és üvölthetett kedve szerint, mivel előző este az Eszti nálunk aludt, és nem szerettem volna ha felkelti. Liza borzasztóan boldog volt, hogy itt találta az Esztit szinte egy percre sem hagyta békén, magyarázott, énekelt neki. Délután pedig nagyon szomorú lett amikor hazament, sírt, hogy szeretne vele menni. Nagyon nehéz volt megnyugtatni, de végül beletörödött, hogy most nem az lesz amit ő szeretne. Az este pedig az első komolyabb (legalábbis számomra az volt) balesetét hozta. Pancsikálás közben egy percre magára hagytam, minthogy eddig nem történt semmi baj. Hát kár volt, mert a következő pillanatban hatalmas csattanás, majd üvöltés következett a kisasszony sikeresen kiesett a kádból. Szerencsére nem történt semmi baja, csak a lábija fájdilt meg, de engem az infarktus kerülgetett. Meg is fogadtam akármilyen nagylány biza többet nem hagyon egy szempillantásra sem magára a kádban. Két óra múlva már nevetve ecsetelte: "Liza elesett a kádból. Zsupsz, és sírtam a lábi miatt".
Hétfő reggel mikor mentünk a bölcsibe Lizus már köhögött, de azt mondták hagyjam ott nyugodtan más is köhög. Délután viszont mikor mentem érte, már lázas is volt. Így a másnapi orvos látogatás mellett döntöttem. Este pedig összepakoltunk apának a másnapi Svájci útra, és magunknak a dédinél töltött pár napra.

Nem megy az alvás

Sajnos a mai nap sem ment könnyebben, mint a többi a héten. Szintén sírás, hiszti a bölcsiben hagyásnál. Igaz Brigi néni szerint ma már kevesebb ideig tartott. Aztán az ebéd megint nem nyűgözte le épp csak megkotorászta a kukorica főzeléket, és az alvás ismét kimaradt. 2-re mentem érte, és rögtön kiadták, mert egy másodpercet sem aludt. Szerencse, hogy alvás időben azért viszonylag csendes örült, és nem sír, meg kiabál csak ül vagy fekszik az ágyon és halkan beszél, vagy csak nézelődik. A nem alvásnak örülök a legkevésbé, a sírást és a kevés evést még tudom, lehet orvosolni, de az alvás hiányt nem. Ilyenkor délután már nagyon kezelhetetlen, nyűgös és csetlik-botlik. Hazafelé a hisztit sikerült kezelni, de egy jó kis esést nem tudtam kivédeni. Csak egy kicsit ütötte meg magát, de a bőr így is lejött az ujjacskájáról. Fájhat neki mert nem nagyon használja az ujjacskáját. Vettem gyorsan rá neki Gyógyító Micimackós ragtapaszt. Ez legalább kicsit elterelte a figyelmét a bibikéről.

Hőség

Iszonyatos hőség volt ma,ennek ellenére ki kellett mozdulnunk bevásárolni. Már az oda vezető úton is nyügős, hisztis, "ámos" voltam. A vásárolgatást viszonylag jól bírtam mert bent hüsi volt. Hazafelé viszont végleg elszakadt a cérna. Semmi sem volt jó, anya próbált itatni, de nem voltam hajlandó inni, nem akartam menni sem, azért nehezen, de eljutottunk a trolihoz. Itt felhívtam a figyelmet magamra, mert végig üvöltöttem az utat. Nagyon melegem volt, és látszott rajtam hogy "alig állok a lábamon", csetlettem-botlottam, és alig 10 lépésre a kaputól sikerült is esnem egyett. Csak lehorzsoltam a térdemet, de megijedtem. Azért anyának sikerült megvigasztalnia egy kis "új innivel". Ebédelni nem akartam egy falatot sem, így éhgyomorral feküdtem le és alukáltam majd 2 órát. A nyüglődés ébredés után is folytatodott, egyfolytában Ligya ámos mondogattam, és próbáltam visszatentézni, de nem ment. A nyüglődésemnek apa érkezése vetett véget. Épp egy pár falatot "erőltetett" anya belém, apa pedig hozott kerkót ( cserkót) amitől teljesen kivirultam, és rögtön bekebeleztem a hozott mennyiség felét. Valószinüleg a kajcsi hiányzott hiába nem akartam enni, mert utána kicsit megélénkültem. Sokat örültködtem és ugrándoztam, belebújtam anya papucsába....stb Az esti lenyugvást egy apával közös pancsi hozta meg. Jó nagyot fürcsiztünk együtt, és sokat ökörködtünk közben.

Kis baleset

Jó kis szaladgálós napunk volt. Postán, bankban, cipőboltban...stb is voltunk, mégsem jutottunk egyről a kettőre.


Anya kinézett nekem két kis szandit, de mivel nem tudott dönteni eljöttünk szandál nélkül. Nem túl határozott egyéniség, ha arról van szó, hogy mi a legjobb nekem. Ha rajtam múlott volna akkor egy fiús szandival tértünk volna haza, mert onnantól, hogy megláttam bele is szerelmesedte, de valahogy anya nem akarta tudomásul venni.





Itthon volt egy kis medencézés, rosszalkodás, és hisztizés. Egyik sem marad nyom nélkül. A rosszalkodásnak a feje tetejére állt lakás, a pancsizásnak az elázott erkély, és a hisztizésnek egy kissé idegbajos anyuci lett a vége. Sikerült is az én kedves nőszemélyemmel alaposan össze veszni. A harag nem bizonyult túl tarósnak egyikünk részéről sem, mert mire elérkezett az idő, hogy elmenjen dolgozni hatalmas hisztibe kezdtem utána. Ő pedig belülről sírt, hogy már megint el kell válnunk. A sírással azt értem el, hogy apuci levitt a játszóra, ahol sikerült a rugós pacin kicsit "összetörni" az arcocskámat. Le akartam szállni róla, de a lábim beakadt a lábtartóba és az arcom bevertem. Nem lett semmi bajom az ijedségen és egy pár folton kívül.