Amióta anya lettem a szilveszter, mint nagy buli eltűnt az életemből, ez is egy szokásos nap volt, egy kicsit hosszabb éjszakával. Kislánykám persze mintha érezte volna, hogy valami más, mint lenni szokott, a délutáni alvást kihagyta, de ez nem látszott meg rajta, semmi hiszti, semmi nyűgösség nem volt. Sőt teljesen fel volt pörögve, táncikált a szobájában a babákkal, Barneyval, és irtó jól érezte magát. Iszogatta a kölyök pezsgőjét, eszegette a virslit és még éjfél közeledtével sem csillapodott a lelkesedése. A himnusz és a közös pezsgőzés után elkezdödtek a nagy tűzijátékok felénk. Az erkélyen és a folyosón is több irányból lőtték őket, nehéz volt eldönteni honnan is nézzük a műsort. Lizának annyira bejött, hogy majd 35-40 percet töltöttünk kint a hidegben, hogy minden percét kiélvezhesse a fényjátéknak. A nagy durrogások elmúltával szép lassan lánykám is elcsendesült és 3/4 2-kor eljött érte az álom manó.
