Okt. 7-8.

Kedden lett 2,5 éves a lányzó és az apró ajándékok mellé egy kis betegséget is kapott. Reggel hiába mentünk a dokihoz másnapra kaptunk csak időpontot. Úgy voltam vele nem gond hisz csak egy kis nátha. A doki után a dédihez mentünk, ahol a suliban pont kint voltak az udvaron a Zsoltiék, így egy kicsit megálltunk náluk beszélgetni, és megnézni hogy fociznak, majd felmentünk. Miután a dédi végzett a melóval hazajött, én meg elmentem, egy fél szülinapi tortát szerezni, mert a sütés nem jött össze. Útközben vettem neki egy kis apróságot is, amiről tudtam hogy imádni fogja. Nem is tévedtem este a sütizésnél odaadtam neki a koronáját, és teljesen oda volt érte. Kapott még egy Anna és Peti könyvet is, mert olyan sok jót olvastam már róla, de neki nem igazán jött be. Pedig annyira reméltem, hogy végre lesz majd esti meseolvasás is nálunk. Kedden reggel elmentünk a dokihoz aki megerősítette a gyanumat, hogy csak egy kis megfázás semmi komoly, de pénteken menjünk vissza. Hazafelé betértünk egy gyors vásárlásra a boltba, ahol Liza teljesen oda volt a gyerek bevásárlókocsitól. Olyat kellett vennünk és ő tolta, persze először mindennek neki, majd pár perc alatt ráérzett és ügyesen tologatta. Hatalmas élmény volt neki, így megfogadtam máskor is megyünk így vásárolni.

Okt 5-6.

Vasárnap morcos ébredésünk volt. Vagyis csak Lizusnak, mivel nem rohangálhatott és üvölthetett kedve szerint, mivel előző este az Eszti nálunk aludt, és nem szerettem volna ha felkelti. Liza borzasztóan boldog volt, hogy itt találta az Esztit szinte egy percre sem hagyta békén, magyarázott, énekelt neki. Délután pedig nagyon szomorú lett amikor hazament, sírt, hogy szeretne vele menni. Nagyon nehéz volt megnyugtatni, de végül beletörödött, hogy most nem az lesz amit ő szeretne. Az este pedig az első komolyabb (legalábbis számomra az volt) balesetét hozta. Pancsikálás közben egy percre magára hagytam, minthogy eddig nem történt semmi baj. Hát kár volt, mert a következő pillanatban hatalmas csattanás, majd üvöltés következett a kisasszony sikeresen kiesett a kádból. Szerencsére nem történt semmi baja, csak a lábija fájdilt meg, de engem az infarktus kerülgetett. Meg is fogadtam akármilyen nagylány biza többet nem hagyon egy szempillantásra sem magára a kádban. Két óra múlva már nevetve ecsetelte: "Liza elesett a kádból. Zsupsz, és sírtam a lábi miatt".
Hétfő reggel mikor mentünk a bölcsibe Lizus már köhögött, de azt mondták hagyjam ott nyugodtan más is köhög. Délután viszont mikor mentem érte, már lázas is volt. Így a másnapi orvos látogatás mellett döntöttem. Este pedig összepakoltunk apának a másnapi Svájci útra, és magunknak a dédinél töltött pár napra.

10.01 - 10.04.

A hét többi napján szinte seemi említésre méltó dolog nem történt. Szerdán megdícsérték Lizát szobatisztasági ügyben, és azt mondta Kati néni hogy lassan az alváshoz sem fog pelust kapni, mert 1 hete csont száraz pelussal kel. Ennek nagyon örülök, elég lesz csak itthonra pelust venni, és remélem már azt sem sokáig. Az éjszakát a dédinél töltöttük, mert csütörtök reggel állásinterjúim voltak és így könnyebb volt 8-ra bevinni a bölcsibe. Miután végeztem az interjúkkal siettem Lizához. Sajnos nagyon nyűgős volt, mert akkor aludt el mikor a többiek már ébredeztek, így majd fél órát tudott tentizni. A hazafelé út kész tortúra volt így vele. Kicsit jobb hangulata lett mikor megkaphatta a koronáját, amit előző este hozott neki a Zsolti a Burger Kingből, de még így is nehezen bírtam vele.

Pénteken későn kelt, nem volt szívem felkelteni így csak 11-re estünk be. A nap nagy részében én nem is találkoztam vele ( a bölcsibe is a Niki ment érte), mert miután beadtam a bölcsibe haza kellett jönni a szerelőt várni az internet miatt, utána pedig bevárásolni mentünk apával. Ez annyira elhúzodott, hogy csak 22-kor értem a mamához. Persze Liza nem aludt hanem engem várt, és mikor meglátott úgy ugrott a nyakamba, hogy majdnem feldöntött. Olyan jó érzés volt. Mivel már elég késő volt nem mentünk haza hanem a dédinél aludtunk ismét.

Szombaton a késői fekvés ellenére is korán keltünk, és ha már mi fent voltunk Liza a fiukat sem hagyta pihenni. Délelött hazamentünk, hogy apa is lássa végre a csajszit. De csak egy órácskát tudtak játszani, mert eljött a fekvés idő. Amíg Liza aludt, apával kinéztünk egy szekrényt az egyik újságban, így ébredés után rögtön utnak is indultunk, hogy élőben is megnézzük. Mivel mindketten másik szekrénybe "szerettünk" bele üreskézzel tértünk haza. Amíg mi nézelödtünk Lizus sem unatkozott mindent kipróbált, bemászott a szekrényekbe, lefeküdt az ágyikókba. Este az Esztiék jöttek hozzánk, a lányzó örült nekik, annak pedig mégjobban hogy ajándékot is hoztak, 2 mesét a Dzsungel könyvét és a Macskaarisztokratákat.

Nellis kedd (09.30.)

Kedden szuper napot zártunk. Reggel már meséltem a lányzónak, ha jó lesz a bölcsiben akkor délutánra van egy kis meglepetésem neki. Hát rossz ugyan nem volt, de aludni megint csak keveset aludt, így már akkor nyügi volt mikor indultunk a programunkra. Persze amint kimondtam a varázsszót, vagy inkább nevet minden megváltozott. A Nelli név hallatán nem ficánkolt tovább a villamoson, nem kiabált, csak azt mondta Nelli jó, megyek Nellihez. Szeretem Nellit. És tényleg örült neki mikor meglátta, pedig azt hittem csak jár a szája. Mint mindig most is jól elvoltak a csajok. Egy darabig fent játszottak, majd lementünk a térre, aminek nagyon örültek a lányok. Jól szórakoztak, de mivel későn mentünk nem tudtak kijátszani igazán magukat.

Múlt hétfő (09.29.)

Reggel nem mentünk be időben a bölcsibe, hanem elmentünk megnézni apa új irodáját. Liza nagyon élvezte, hogy sok hely van lehet rohangálni, alig bírtam megmagyarázni neki, hogy indulni kell, Azért nehezen, de sikerült elvonszolni a bölcsiig. Az otthagyás sem ment túl könnyen, de megígértem neki, hogy ha alszik egy nagyot visszamegyünk apához. Ígéretemhez híven 1/2 3kor ott voltam érte (persze aludni alig aludt), és már mentünk is vissza. Mivel apa nem tudott rögtön elszabadulni, kicsi lánykám kiszórakozhatta magát. Kipróbálta a dartsot (nem a tűs, hanem a mágneses fajtát), főnökösdit játszott, takarított, és cicázott egy kicsit az épület előtt.

2,5 év

Liza ma 2,5 éves.

Mikor betöltötte a 2. évét, úgy döntöttem már nem fogok se hónapokat, se féléveket ünnepelni ma mégis erre készülök. Vagyis készültem. Egy kis ajándékot vettem neki, és terveim közt egy pici torta sütés is szerepelt, de ez a fránya nátha keresztülhúzta a számításaimat. Persze nem is a torta, vagy az ajándék a fontos, hanem az érzések (a szeretetem) amik még mindig szinte napról-napra erősödnek bennem. Az a kötelék ami ezalatt a kevés, mégis hosszú idő alatt kialakult köztünk és ami, ha szerencsés helyzetben vagyok az évek múlásával egyre erősödni fog. És az hogy amikor ránézek az én nagylányomra, valahol a szívem legmélyén még mindig azt a törékeny, csepp kis emberi lényt látom magam elött, és tudom bármi történjék is, az évek bármi gyorsan múljanak is, Ő mindig az én ici-pici lánykám marad.

Betegesen

A múlt héten sajnos nélkülöznünk kellet a netet. A házban valami hiba folytán leállt mindenkinek a UPC-s internetje, és amíg a többieknek magától helyrejött hozzánk pénteken egy szerelőt kellett hívni, mert nem állt vissza, hiába indítottuk újra a modemet többször is. Azért egész jól teltek a napjaink.

Apánk pár perce elutazott Svájcba és csak szombaton jön haza, mi addig a dédiéknél leszünk túlnyomó részben. De sajna nem lesz felhőtlen a szórakozás, mert kicsilánykám jól benáthásodott. Tegnap még betudtam adni a bölcsibe, mert nem volt lázas, de délutánra már a láz is előkerült, így ma délután irány a doktor néni.