2008/12/08
Kicsit jobb
2008/12/06
4. éve
Amíg ma emberek, gyermekek százai, sőt ezrei ünnepelnek az én szívem csendben fájón sajgott, és sajog. Míg mindenkinek csak hoz és hoz a Télapó tőlem egyszer régen valamit elrabolt. Mintha csak tegnap lett volna 2004. decembere, mintha csak most tettem volna le a telefont, és sírtam volna át a napokat. Életem legrosszab, legfájadalmasabb napja volt, 2004.december 6-án hajnali 5 felé az a kedves ősz hajú és szakálú ember elvette tőlem a számomra legszeretettebb embert, aki azóta is nagyon hiányzik, AZ ÉDESANYÁMAT. A legjobban az fáj, hogy nem tudtam elbúcsúzni tőle, hogy szinte sosem mondtam neki, hogy szeretem...stb és már sohasem pótolhatom eme hiányosságaimat. Szintén rossz érzés, hogy nem láthatta soha az unokáját, pedig imádta a gyerekeket.
Tudom, hogy meghaltál, de nem hiszem,
még ma sem értem én,
Hogy pár kavics mindörökre bezárhat,
Hogy föld alatt a hazád és a házad,
Ugyan, hogy érteném.
Hogy higgyem el, hogy a lángjaid kihűltek,
És ellebbent könnyű leheleted?
Hogy higgyem el, hogy benyelte a mélység
szelíd szíved szapora lüktetését,
S ha száradó torokkal elkiáltom,
Egyetlen birtokod a világon,
Ártatlan nevedet,
Hogy soha-soha nem jön felelet????
Anya kedvenc filmje és zenéje, mely a temetésen is szólt:
December 6.
Reggel mikor kijöttünk a szobából észre sem vette, hogy itt járt a Mikulás, rá kellett vezetni. De utána nagy örömmel vetette bele magát a csoki kóstolgatásba. Sajnos a láza ma sem múlt el, de már legalább csak 37,7 és 38,5 között mozgott. Szerencsére nem volt egész nap tiszta nyűg, és reggel még kicsit jó kedve is volt.
Mégis beteg :(
2008/12/01
Nem beteg!???!
Múlt hetünk
A múlt hét sem hozott nagy változást: meló-bölcsi-pihi-meló-bölcsi-pihi. Csütörtökön fényképezés volt a bölcsibe, már nagyon várom a képeket, remélem jól sikerülnek. A Bölcsi után felmentünk a dédihez és Liza előkarácsonyra egy csini rucit és egy bundát kapott ajándékba. Nagyon jól állnak neki és a csajszi annyira imádja a bundát, hogy még aludni is azzal akart. Csak hosszú harcok árán tudtam tőle elvenni.
Pénteken szokatlanul korán kelt és mikor hozzám bújt éreztem, hogy forró. Rögtön megmértem a lázás és sajna 39 fokot mutatott. Gyors telefon melóhelyre beszólni, dokihoz időpontot kérni. 13:20-ra kaptuk az időpontott, de a doki nem talált seemit ami indokolná a lázát, így megbeszéltük hétvégén figyeljük és hétfőn délután kontroll. Pénteken egész nap rosszul volt, magas láza volt, nem evett, alig ivott. Szombaton délelött már nyoma sem volt a láznak. Csak étvágytalan és az átlagosnal fáradékonyabb levertebb volt. Tegnap sem volt semmi betegségre utaló jel, így azt gondolom nincs semmi baja a csajszinak. Lizával ellentétben én viszont egész hétvégén halálomon voltam hol a gyomrom rosszalkodott és kijött belőlem minden hol a nátha és torok fájás keserítette meg perceimet. A nátha apának sem kímélte, ezért összeteszem a kezem hogy Liza nem kapott el tőlünk semmit.