Kizárva

A tegnap alá lett írva a hitelszerződés, így már tuti miénk a lakás és azt hittem a napunkat el sem lehet rontani. Na persze csak szerettem volna, nekem úgyanis sikerült az esténket jól elszúrni. A bölcsi után Lizával gyorsan hazajöttünk és épp boltba indultunk, már mindketten felvoltunk öltözve szerencsére, mikor voltam olyan marha, hogy kizártam magunkat a lakásból. Liza kiszaladt én meg gondolkodás nélkül utána és behúztam az ajtót is, és csak akkor kapcsoltam, hogy biza a kulcs nincs nálam. Szomszédi segítség, és apa érkezése ellenére is sajna a végén szakambert kellett hívni, mert a kulcs ráadásul bele volt dugva a zárba, így apának esélye sem volt kinyitni. A szerelőnek sem volt szerencséje és az elmondása alapján ált 5-10 perces meló nálunk jó 1 órába telt. Így csak későn tudtunk bejutni a lakásba, Liza már fáradt és nyűgős volt az esti altatás nem is okozott nagy gondot.

Csajos - pasis

A szerepjátékok mostanság nagyon menők Lizusnál, vagyis inkább anya és apa utánozása. A minap egy kis kozmetikai kezelést próbált ki, a földön fekve egy tükör előtt, " szedte a szemöldökét" ahogy a nagyok szokták. Szívesen játszik fodrászost is főleg ha anya haját kell "felgumizni" ahogy ő mondja.

A szerelés a másik kedvenc elfoglaltsága, és bár eddig nem kapott barkács készletet, mondván mégiscsak egy kislány mostanság elgondolkodom nem kéne-e mégis meglepni vele, mert egyszer valamit komolyan szétszerel annyira próbálkozik mindent "megcsavarozni."

Nellinél Január 21.

Sajnos kisbarátnőnket Nellit is ritkábban látjuk szeptember óta, de szerencsére Liza még mindig repes örömében, ha meghallja hogy hozzájuk megyünk. És hiába a ritkuló találkozások, és a "veszekedések" amikor ott vagyunk, mégis csak Nelli az egyedüli gyerkőc akivel eljátszik. A bölcsiben még mindig távolságtartó és csak akkor érzi igazán jól magát ha a többieket elvitték haza. Így igazi felüdülés amikor látogatást teszünk a Nelliéknél. Nemcsak Lizusnak, hanem nekem is!!!

Életképek

Amióta újra munkába álltam egyre inkább csak a hétvégére torlódnak a tennivalók, a közös programok, a nagy-nagy játékok, így a legtöbbször csak ide-oda utazgatásból, kis esti játékból, és kötelességekből állnak napjaink. Sok érdekeset nem is lehet ezekről írni.
A képek persze ilyenkor is beszélnek, hát most ők mesélik el milyenek a szürke, egy síkú hétköznapok az én kicsi lánykámnak.

Január 17-18.

Apa 17-én Paksra utazott, mert egy gyermekkori barátja Kanadából hazalátogatott. Így kettesben maradtunk és rengeteget őrültködtünk a csajszival. Vasárnap este egy kis meglepivel jött haza apa, aminek Liza nagyon örült. Egy interaktív micimacis kirakót kapott, és még a bölcsibe is magával akarta vinni. Nehezen de sikerült lebeszélnem róla. Persze a kezdeti nagy örömködés ellenére azóta elő sem vette. :) :)

A hozott dolgok között pár darab sütemény is lapult, persze Liza rögtön lecsapott rá és kijelentette, hogy neki szülinapja van és ez a tortája. Kicsit csalódott volt mikor kiderült hogy ez nem így van. De pár perc múlva már falta is a sütit.

Anyukámnak...

...............aki ma lenne 46 éves.

"Leállt a szív, mely értünk dobogott,

Pihen a kéz, mely értünk dolgozott.

Számunkra te sosem leszel halott,

Örökké élni fogsz, mint a csillagok."

Mindig lemaradva - jó hír

Az utolsó bejegyzés óta már megint jó pár nap eltelt, és úgy tűnik már sosem leszek úrrá a körülöttem kialakult káoszon. Valahogy nem érem utol magam, így nem jut idő Lizus napjainak megörökítésére. Pedig sokszor volna mit leírni róla, de mire eljutok oda hogy megírjak egy bejegyzést, már napok teltek el a történtek óta és én mint egy szenilis nőszemély elfelejtem mit is akartam írni!!!

A legfontosabb amit nem szabad elfelejteni megemlíteni, hogy úgy tűnik megvan a lakás. Sőőőt nem csak úgy tűnik, hanem szerdán szerződéskötés a bankban, aztán közjegyző és még pár apróság, aztán ha minden jól megy Liza 3. szülinapja már az új lakásban lesz megtartva.