Játékos nap

Ma arra ébredtünk hogy lekapcsolták az áramot és víz sem volt egész délelött, így reggel apával együtt indultunk útnak. Ő a dolgozójába ment, mi pedig az Ikeába mentünk nézelődni. Amiből az lett, hogy leragadtunk a csúszdánál, majd a játszósarokba is. Szinte alig bírt anya 11 felé haza csalogatni. Hazaérve, még beugrottunk a játszóra homokozni és hintázni, majd egy kis alvsá és ebéd beiktatása következett. Anya velem együtt pihent, majd ébredés után leköltöztünk a játszóra. Az egész délutánt ott töltöttük és nagyon jól szórakoztunk. Sütöttem anyának homok perecet és nyaltunk homok fagyit is. Kaptam virágot a hajamba, és megismerkedtem egy kislánnyal is akiről kiderült, hogy egy házban lakik velünk.

2 éves adatok, összegzés

Ma reggel a doktornénihez voltunk hivastalosak egy kis mázsálásra, Liza csekkolásra. A súlyom 10957gr egész filigrán kiscsajszi vagyok, anya egy kicsit jobban örülne ha gömbölyebb lennék. Na persze ez nem látszik rajta akkor amikor szinte egész álló nap cipeltetem a senekmet vele. Igazából csak a szája nagy, mert már ezt a 11 kg-t is sokallja. Magasságommal - 86 cm - viszont kivan békülve.



A 2 évem alatt anya még egyszer sem foglalta rendesen össze, hogy miket tudok és mondok, mostmár bánja. De utólag már hiába fáj ezért a feje. Szóval akkor most pár szóban arról milyen is a 2 éves Alizbaba.

Kintvan végre mind a 20 fogam - a rengeteg szenvedés után, azt hittük ez elmarad és örökre 18 fogú maradok.

Evés terén olyan vagyok mint a hullámvasút, hol nincs vele semmi gond, mert rendesen és mindent megeszek, hol csak túrkálom és szétszóróm az ételt. Kedvenc menüm jelenleg a sült krumpli, rántott vagy sült hússal és persze bat (ketchup) a krumlpihoz. Továbbá imádom a répát, borsót, a leveseket és a régi nagy kedvenceimet a sajtot és a sonkát. Ezekkel a legtöbbször lelehet venni a lábamról. Nagyon szeretem anyáék kajáját lopkodni, főleg ha csípős, fűszeres étel lapul a tányérjukban. Etetni engem már nem igen lehet, nem engedem. Nagyon ritkán azért odaadom anyának az evőeszközt, és kérem hogy ő adja, de tényleg csak ha nagyon fáradt vagy beteg vagyok. Evés közben sem ülök, meg egyhelyben ám, egy két falatot bekapok futok pár kört, majd újabb pár falat és ez így folytatódik amíg ki nem ürül a tányérom. Most bánja csak igazán anya, hogy nem kaptam etetőszéket. Minden evés után össze kell takarítani alaposan a nappalit.

Az alvásom is változott, főleg amióta visszajöttünk Magyarországra. Este 8-tól reggel 6-ig alszom éjszaka, napközben pedig déltől egyig. Néha azért 2-ig, 3-ig is szoktam aludni, de ez nagyon ritka. Nem külön ágyban, hanem anyával alszok a kisszobában, és a fektetéshez, altatáshoz is ő kell. Más nem tud elaltatni, habár mostanában előfordul, hogy anya egyedül hagy a szobában, hogy nélküle aludjak el. Néha működik néha nem. A lefekvési procedura nélkül, vagyis, hogy jó éjt, szép álmokat és szeretlek nem tudok elaludni. Ezt minden este el kell mondani nekem. És hát a kezem közelébe kell pakolni, mind a 6 cumit, mert ezek nélkül sem alszok el. Éjjel többször is felszoktam kelni keresni őket.

Mozgásigényem hatalmas, de egy napot napközben alvás nélkül nem tudok végig csinálni. A testmozgás itthon a kanapén ugrálásból és a szobákból ki szobákba be futkorászásból áll, de lent a játszón már nem futok csak a hinta és a csúszda létezik számomra. Néha közbe iktatok egy kis pihentető homokozást, de más babákkal nem ismerkedem. Motorozni is csak addig szoktam amíg leérünk, kint az utcán már nem kell, csak anya cipeli. Sétálni sem nagyon szeretek,de anya rákényszerít, mert nem kapkod fel állandóan amikor csak akarom. Ezt nehezen emésztem meg, és ilyenkor mindig egy jó bagy hisztivel próbálom elérni a célomat, egyre kevesebb sikerrel.

Utószülinap

Ma délutánra Nelli barátnőmet vártuk egy kis sütizésre, játékra, így a délelött vásárlással takarítással és rohangászással telt. Nem maradt idő játszóterezni. Persze én bántam, mert még nem sejtettem, hogy nagy móka és kacagás vár a nap hátralevő részében.

A délutáni alvás végeztével, nem volt idő másra csak egy gyors boltba futással, és visszafelé már jöttek is a Nelliék. A bulit a játszótéren kezdtük örült csúszdázással és rengeteg hintázással. Sajna egy kis baleset is történt, mert Nellike összetűzésbe keveredett a nagyoknak való hintával, de nem lett baja csak megijedt.Itthon rögtön megmutattam neki legújabb szerzeményeimet, majd játszani kezdtünk, hogy anyáék is beszélgetni tudjanak. Ajándékba gyöngyfűző "készletet" kaptam, amit még nem ismertem, de kisbarátnőm rögtön beavatott a gyöngyfűzés rejtelmeibe. Érdekes módon engem inkább az kötött le, hogyan tudom a szoba minden rejtett zugába szétszórni őket. Amikor sikerült összeszedtem, majd előről kezdtem az egészet. Egy idő után ő is kedvet kapott hozzá így secc-perc alatt felforgattuk a nappalit.

Sajnos mint minden napnak ennek is vége kellett hogy szakadjon. Megjött az apukája, hogy hazavigye őket. Nem örültem neki, mert nagyon jól szórakoztunk, de muszály volt elengedni. Ragaszkodásomat példázva jól átöleltem és megszeretgettem. A kölcsönös ölelkezésnek, nagy nagy borulás lett a vége, de ettől eltekintve szuper nap volt.

2. szülinap

Egy újabb év eltelt, így ma 2 éves lettem, anya "legnagyobb bánatára". Valahogy nehezen bírja megemészteni, hogy ennyire rohan az idő.
Én mitsem érzékeltem a nap különleges voltából, ugyanúgy virgonckodtam, és téptem jóanyám idegeit, mint minden nap. Csak annyi különbség volt, hogy sokkal engedékenyebb volt, nem akadt ki minden butaságomon, és hogy apa velem töltötte a délelöttöt - ez persze nem az én érdemem, hanem inkább a BKV sztrájk érdeme volt, de a lényegen mit sem változtat.
Délutánra vendégségbe vártunk Artúr barátomat, aki végül mégsem érkezett meg. Nagyon sajnáljuk, jó lett volna őket látni.
A családi ünneplés pontban 18:03-kor kezdödött, amikor is ténylegesen betöltöttem a 2 évet, a torta behozatal és az ajándékozás hármasban történt, késöbb csatlakozott hozzánk a Niki és az Oleg is.







Sok kis apróságot kaptam, melyek közül anyáék Thomasos táskája és a Nikiéktől kapott asztal 2 székkel volt a favorit.