Szombaton délben két napra búcsút vettem kicsi lánykámtól és apukájától. Paksra mentek a nagypapát meglátogatni és egy napot eltölteni a Szelidi tónál. A délelött azzal telt, hogy készülödtek és vásároltunk keveset. A vonat 3/4 1-kor indult és én is kikísértem őket. Nagyon rossz érzés volt elengedni, mert még nem töltött így hosszabb időt nélkülem, de azt is tudtam szuperül fogja magát érezni. Csak nehéz volt az elválás, ahogy elindult a vonat még egy két könnycsepp is kicsordult, már akkor nagyon hiányzott a csajszi. Aztán hazajöttem és a hiány kiteljesedett. Furcsa volt az üres lakás, hogy nem fut senki hozzám, nem lohol a nyakamba, hogy anya gyere építs...stb. Magányosan és unalmasan telt el a délután, és ezzel a hiányérzettel e szívemben mentem dolgozni. Érdekes módon a meló helyen teljesen elfelejtettem, hogy egyedül vagyok nem vár otthon senki. De csak egy kis időre ugyanis 1/2 11 körül hirtelen nagyon rosszul lettem a kasszában. Szédültem, rázott a hideg és hánytam is. De kihúztam a műszakomat, mert így a haza út 3/4-t egy kolleganőmmel tehettem meg. Vasárnap sem lett jobb a helyzet szinte kikelni is alig bírtam az ágyból, nagyon gyenge és szédelgős voltam. Ezek ellenére felöltöztem és bementem melózni. Szinte megijedtek tőlem mikor megláttak annyira toppon voltam, de eszük ágában sem volt hazaküldeni. (ekkor már megbántam, hogy nem jelentettem beteget). Kasszába nem ültem mert tuti lett volna pár 10 ezres hiányom, de apróbb könnyű feladatokat elláttam. Aztán 1/2 11-kor mégis hazaküldtek. Az ügyelet felé vettem az irány ahol egy fiatal kedves doki volt. Az első vicces dolog az volt, hogy megkértek szenvedjek a folyosón amíg az asszisztens megvacsorázik. Vártam ez idő alatt még páran bementek poénkodni viccelődni. 10 perc után behívtak. Kedvesek, alaposak és gyorsak voltak, egy gond volt csak, hogy mikor megmondták mi a bajom bizony kinevettek. A diagnózis kiszáradás és gyomor - bél hurut. A kiszáradást találták felettébb viccesnek, és azt hogy felnőtt nő létemre ennyire buta vagyok, hogy hagyom ennyire legyengíteni magam. Kaptam egy injekciót a hátsómba majd utamra bocsájtottak, hogy inni inni és inni kell, na meg hogy pár napig ne dolgozzak ha ilyen rosszul vagyok még. A betegség miatt most jó, hogy nem volt itthon a kis örültem, de azért mégis hiányzik és rossz, hogy nincs mellettem. Szerencsére már csak pár óra és újra itthon lesz. Apa minden nap telefonál és elmeséli hogy érzi magát a csajszi. Minden jó csak megy a pocakja, de ezen kíül csupa öröm neki az élet, és legngyobb bánatomra alig emleget. Csak néha elvétve jegzi meg anya nincs. Mindenkivel kijön és barátkozik.
A vasárnap nyugis pihenős nap volt, mint mindig. Csak egy kis sétára mozdultunk ki. Este nagy pancsit csaptam és megmutattam anyáéknak milyen ügyes nagy lány vagyok már. A fejemre öntöttem a sampont és megmostam a hajam. Teljesen egyedül, sőt nem csak egyszer hanem hármoszor is, hogy biztos tiszta legyen a hajam. Még mostam volna tovább is, de nem engedték. 
