4. éve

Amíg ma emberek, gyermekek százai, sőt ezrei ünnepelnek az én szívem csendben fájón sajgott, és sajog. Míg mindenkinek csak hoz és hoz a Télapó tőlem egyszer régen valamit elrabolt. Mintha csak tegnap lett volna 2004. decembere, mintha csak most tettem volna le a telefont, és sírtam volna át a napokat. Életem legrosszab, legfájadalmasabb napja volt, 2004.december 6-án hajnali 5 felé az a kedves ősz hajú és szakálú ember elvette tőlem a számomra legszeretettebb embert, aki azóta is nagyon hiányzik, AZ ÉDESANYÁMAT. A legjobban az fáj, hogy nem tudtam elbúcsúzni tőle, hogy szinte sosem mondtam neki, hogy szeretem...stb és már sohasem pótolhatom eme hiányosságaimat. Szintén rossz érzés, hogy nem láthatta soha az unokáját, pedig imádta a gyerekeket.

Így számomra ez a nap a poklot és mennyeket is jelenti. Egyfelől repes a szívem mikor a gyermekemre nézek, és látom az örömöt és a boldogságot kicsiny szemeibe, másfelől gyászolom azt az embert aki ugyanilyen szeretettel vett körül engem ahogy én most a lányomat. Azt hittem idővel talán múlni fog az érzés és kevésbbé fog fájni ez a nap, de tévedtem. Vagy kevés volt ez az idő ami eltelt, vagy sosem fogom már többé felhőtlenül élvezni ezt a napot.

Szabó Magda: Elégia
Tudom, hogy meghaltál, de nem hiszem,
még ma sem értem én,
Hogy pár kavics mindörökre bezárhat,
Hogy föld alatt a hazád és a házad,
Ugyan, hogy érteném.

Hogy higgyem el, hogy a lángjaid kihűltek,
És ellebbent könnyű leheleted?
Hogy higgyem el, hogy benyelte a mélység
szelíd szíved szapora lüktetését,
S ha száradó torokkal elkiáltom,
Egyetlen birtokod a világon,
Ártatlan nevedet,
Hogy soha-soha nem jön felelet????

Anya kedvenc filmje és zenéje, mely a temetésen is szólt:

December 6.

A tegnapi rossz délután és éjszaka miatt nem sok időm volt a télapós dolgokat elintézni, zsákba tenni. Mivel mindent az utolsó napban akartam megvenni nagyon kapkodósra sikerült a dolog, így nem is lett olyan ahogy vártam. Még szerencse, hogy apa kedden hozott Bécsből kis csizmát csokival neki, és este tudtam venni pár dolgot, hogy legyen mit a csizmába tenni.
Reggel mikor kijöttünk a szobából észre sem vette, hogy itt járt a Mikulás, rá kellett vezetni. De utána nagy örömmel vetette bele magát a csoki kóstolgatásba. Sajnos a láza ma sem múlt el, de már legalább csak 37,7 és 38,5 között mozgott. Szerencsére nem volt egész nap tiszta nyűg, és reggel még kicsit jó kedve is volt.

Mégis beteg :(

A hetünk gyorsan eltelt, ahogy mostanában szokott, szinte észre sem veszem és már megint hétvége van. Csütörtökön kész lettek a képek, nagyon édesek lettek, bár a csajszi tátott szájjal bambul rajta, és egy csöpp Alizbabás mosoly sincs az arcán. Ennek ellenére én halálosan beleszerettem a képekbe, a kis mufurc arcú lánykámba. Persze itthon, ha csak meglátja a fényképezőt produkálja magát, pózol azt hittem így lesz bent is. Tévedtem, de annak örülök, hogy így is jók a képek.

Tegnap sajna a meló közben csörgött a telcsim, a bölcsiből hívtak Liza 39 fokos lázat produkált. Gyors elkéreckedés, apa riasztás, és usgyi a bölcsibe elhozni. Nem nézett ki túl jól, és este is nagyon lázas volt még, így éjszaka kevés alvás volt, sok-sok nyüglődéssel és borogatással. A múlt héthez képest most viszont már köhög és a nozija is folyik. Így nem ok nélkül lázas. Persze ez nem vigasztal.

Délelött még mielött a láz felütötte volna a fejét nála, volt a Télapó a bölcsiben és egy kis csokit és adventi naptárat hozott a lánykámnak. Reggel a bölcsibe menet el is énekelte nekem mivel fogják hívogatni a télapót. Olyan édesen énekelt.

Nem beteg!???!

Ahogy azt már tegnap is gyanítottam a pénteki láz nem hozott magával semmi komolyabb bajt. Ami a mi állapotunk miatt egész meglepő volt, de azért nagyon örülök neki. Így holnap újra mehet ki-ki bölcsibe-melózni!!! Jól telt a napunk sokat hancúroztunk, kihasználtuk ezt az anya-lánya napot, amit amióta dolgozom, már nem túl gyakran élvezhetek. A doki után itthon hercegnős napot tartott és az új déditől kapott rucijában rohangált a lakásban. Hazafelé vettem neki egy mikulásos sapit és a csini ruhához azt is a fejére húztam. Az összhatás nekem nagyon tetszett, habár a ruha színe eddig rajtam kívül senkinek nem tetszett, mert fekete. Pedig szerintem jól áll ennek a kisördögnek.

Múlt hetünk

Lassan úgy tűnik sosem érem utol magam napról napra tornyosulnak a dolgaim. A blog íráshoz-olvasáshoz is alig marad energiám. Azért remélem haraosan utolérem magam és fogom tudni folytatni a blogozást.

A múlt hét sem hozott nagy változást: meló-bölcsi-pihi-meló-bölcsi-pihi. Csütörtökön fényképezés volt a bölcsibe, már nagyon várom a képeket, remélem jól sikerülnek. A Bölcsi után felmentünk a dédihez és Liza előkarácsonyra egy csini rucit és egy bundát kapott ajándékba. Nagyon jól állnak neki és a csajszi annyira imádja a bundát, hogy még aludni is azzal akart. Csak hosszú harcok árán tudtam tőle elvenni.

Pénteken szokatlanul korán kelt és mikor hozzám bújt éreztem, hogy forró. Rögtön megmértem a lázás és sajna 39 fokot mutatott. Gyors telefon melóhelyre beszólni, dokihoz időpontot kérni. 13:20-ra kaptuk az időpontott, de a doki nem talált seemit ami indokolná a lázát, így megbeszéltük hétvégén figyeljük és hétfőn délután kontroll. Pénteken egész nap rosszul volt, magas láza volt, nem evett, alig ivott. Szombaton délelött már nyoma sem volt a láznak. Csak étvágytalan és az átlagosnal fáradékonyabb levertebb volt. Tegnap sem volt semmi betegségre utaló jel, így azt gondolom nincs semmi baja a csajszinak. Lizával ellentétben én viszont egész hétvégén halálomon voltam hol a gyomrom rosszalkodott és kijött belőlem minden hol a nátha és torok fájás keserítette meg perceimet. A nátha apának sem kímélte, ezért összeteszem a kezem hogy Liza nem kapott el tőlünk semmit.

Babaszeretet

Liza és az ő egyre bővülő "babaháreme" (még valahol a lakásban lapul 3-4 kicsi baba)

Első hó 11.22.

A tavalyi hó félelemmel ellentétben Liza igazán boldog volt mikor meglátta, hogy leesett az első hó. Rögtön rángatni kezdett és nem volt apelláta mentünk hózni (ahogy ő mondja). Én azt hittem ahogy leérünk már nem lesz ilyen jókedvű és megint félni fog de nem így történt, igazán jókedvűen mászkált a kevés kis hóban, és még egy kis hógolyózásra is vevő volt.