Befelé forduló?

A hétvégén átlapozva a Baba Patika újságot rábukkanttam két érdekes cikkre, és mindkettő segített bizonyos dolgokat megérteni. Főleg abban erősített meg, hogy nem is nagy gond ha kicsi lányom ilyen visszahúzodó társaságban, és inkább csak egyedül játszik.

A befelé forduló apróságok, a világhoz lassabban óvatosabban közeledő gyerekeket, általában kevésbé ügyesnek, kevésbé életrevalónak tartják, holott ennek semmi alapja. Számtalan helyzet van, amelyben jobb az átgondolt megközelítés, a lassú tempó.

A háttérben az áll, hogy a félénk, visszahúzódó gyermekekről olyasmiket feltételezünk, hogy bizonytalan, lelkileg sérülékeny, szorongó, netán társas készségei hiányosak. Ezek a tényezők valóban visszahúzódáshoz vezethetnek, de gyakran nem ezek miatt befelé forduló egy gyermek.

Introvertált vagy extrovertált

Az extroverzió – introverzió kifejezéseket Carl Jung munkássága nyomán ismerte meg szélesebb körben a világ, és a személyiségek kutatásával foglalkozó elméletek zömében előfordul. E szerint a személyiség egyik fontos meghatározó tényezője, hogy az egyén inkább kifelé élő vagy befelé forduló. Nagyon leegyszerűsítve, azt mondhatjuk, hogy az extrovertált emberek társas helyzetekben igen jól boldogulnak, aktívak, kommunikatívak, ilyenkor érzik elemükben magukat, társak nélkül gyakran unatkoznak. Az introvertáltak ezzel szemben jobban kedvelik a magányos tevékenységeket, az elmélyülést igénylő elfoglaltságokat, és kevésbé szívesen mennek bele társas helyzetekbe, vagy ha igen, előbb inkább megfigyelik azokat.

Teljes elfogadással

Az extrovertált és az introvertált viselkedés egyaránt normális, egyik sem jobb vagy értékesebb, mint a másik. Adott helyzetekben hasznosabb és hatékonyabb lehet a kifelé fordulás, máskor nagyobb és tartósabb sikerhez vezet a befelé forduló attitűd. A tudományos magyarázat szerint az agy működésének különbségeiből adódik az eltérés az extrovertáltak és introvertáltak közt, és ez nagyrészt genetikailag meghatározott. Nem baj, ha így ismerkedik a világgal, megfontoltabban, körültekintőbben, lassabban, előbb megfigyelve, megértve. Ettől a belső világ épp olyan teljes és gazdag, mint egy harsányabb, nyitottabb gyereknél. Fontos, hogy személyiségének tulajdonságairól szülőként azt tükrözzük vissza, hogy jók, elfogadhatók, ő így szerethető, hiszen ez teszi a gyermeket magabiztossá. Ha szégyenkezünk amiatt, hogy bátortalan a társas helyzetekben, ha magyarázkodunk miatta, netán meg is szidjuk, azt jelezzük neki, hogy baj van vele, és olyan változásra késztetjük, amely a személyisége sérüléséhez is vezethet.
Éppen ezért fontos gyermekünket olyannak elfogadnunk, amilyen. Ha introvertált és nehezen oldódik gyermektársaságban, szívesebben játszik egyedül vagy egy-két másik gyerekkel, akkor fogadjuk el őt így, hiszen ez nem hiba.

Annak hátterében, amikor a szülők szeretnék, ha gyermekük inkább kifelé forduló lenne, gyakran a saját személyiségükkel kapcsolatos elégedetlenség áll. A visszahúzódó kisfiúból apuka lesz, és saját kisfia befelé fordulását igyekszik minden eszközzel megváltoztatni, nehogy a pici ugyanazokkal a nehézségekkel legyen kénytelen megküzdeni, mint ő. A jó szándék rossz útra visz, hiszen a befelé forduló gyerek nem azért ilyen, mert nem képes másként viselkedni, hanem azért mert erre van igénye, így érzi jól magát, így boldog. Ha ezt nem engedjük neki, megnehezítjük a létét. Szülőként az a feladatunk, hogy megmutassuk milyen ő, és megtanítsuk neki, hogyan használja saját lehetőségeit.

Megerősítő szeretet

Az önismeret az önbizalom alapja, és ezt először a szüleiktől kapják a gyerekek. Jó, ha sokat beszélget a család arról, hogy mi az, amiben a gyerek különleges. Meg kell neki mutatni, hogy ő egy külön kincs, és melyek azok a tulajdonságai, amelyekben egyéni, érdekes, különleges, szeretnivaló. Azt is látassuk vele, bizonyos tulajdonságok milyen helyzetekben válnak hasznunkra. Növeli az önismeretet, ha a gyerek a két legfontosabb személyhez, a szüleihez tudja hasonlítani magát. Amellett, hogy megtudja, miben egyéni és egyedi ő, az is nagyon megerősítő, ha tudja, honnan jön, hová kapcsolódik. Különösen fontos a gyerek tulajdonságainak igazolása, megerősítése. Például anyunak sem volt soha ezer barátja, de két mély és értékes barátsága gyermekkora óra része az életének, és ezt semmiért sem adná. Apu pedig nem kiabálja a véleményét a céges megbeszéléseken, mindenkit meghallgat, és csak ezután szólal meg, csendesen, mégis hallgatnak rá, mert átgondolja a helyzetet.

Egy kis segítséggel

A befelé forduló gyerekek kevésbé igénylik a társas helyzeteket, mint extrovertált társaik, de ezekben is boldogulniuk kell. Ebben is igen fontos a szülők segítsége. Jó, ha megkérdezik tőle, hogy van-e kedve bizonyos helyre menni, és ha nincs, akkor valami mást csinálnak, neheztelés nélkül. Amikor van kedve hozzá, úgy segíthetik a kicsit a szülők, hogy jó előre átbeszélik vele, mi vár ott rá. Beszélhetnek arról is, hogy ő mivel játszhat majd, mit fog csinálni. Ettől a biztonságérzete nő, hiszen ismerősebbé válik a terep. Utólag pedig átbeszélhetik, mik történtek – kapjon megerősítést, hogy az ő társas viselkedési módja is épp olyan jó, mint másé. A harsány önérvényesítést előnyben részesítő világunkban úgy segíthetünk boldogulni a befelé forduló gyereknek, ha megerősítjük abban, hogy ő így jó, ahogy van, nem kell másnak lennie – egyúttal megtanítjuk a saját személyiségének érvényesítésére, lehetőségeinek kibontakoztatására.
Schwanner Zita (pszichológus)

Forrás: BabaPatika XII. évfolyam 2. szám (2009. február)