Imádság

Pár órája rájöttem a mi kis betegségünk biza nem is olyan nagy ügy, mikor mások pillanatok leforgása alatt egy boldog családból elkeseredett, világfájdalmat átélő emberek lesznek. Nagyon megrendített ennek a csepp fiúcskának a sorsa, aki pár napja még vígan élte az életét, most meg élet és halál közt lebeg. Az esti imánkat már érte rebegtük el Lizával és bár nem ismerem őket a szívem legmélyéről remélem, hogy imáink meghallgatásra találnak.

Szabó Lőrinc: Ima a gyermekekért

Fák, csillagok, állatok és kövek, szeressétek a gyermekeimet.

Ha messze voltak tőlem, azalatt eddig is rátok bíztam sorsukat.

Énhozzám mindig csak jók voltatok, szeressétek őket, ha meghalok.

Tél, tavasz, nyár, ősz, folyók, ligetek, szeressétek a gyermekeimet.

Te, homokos, köves, aszfaltos út, vezesd okosan a lányt, a fiút.

Csókold helyettem, szél, az arcukat, fű, kő, légy párna a fejük alatt.

Kínáld őket gyümölccsel, almafa, tanítsd őket, csillagos éjszaka.

Tanítsd, melengesd te is, drága nap, csempészd zsebükbe titkos aranyad.

S ti mind, élő és halott anyagok, tanítsátok őket, felhők, sasok, vad villámok

,jó hangyák, kis csigák, vigyázz reájuk, hatalmas világ.

Az ember gonosz, benne nem bízom.

De tűz, víz, ég s föld igaz rokonom.

Igaz rokon, hozzátok fordulok, tűz, víz, ég s föld leszek, ha meghalok;

tűz, víz, ég és föld s minden istenek: szeressétek, akiket szeretek!

http://picibaba.freeblog.hu/