Ma este jöttünk haza apával a hétvégi kiruccanásból, Paksról. A szombati vonatozás isteni volt, most utaztam először ezzel a járművel és nagyon élveztem, még szundítottam is egy keveset rajta.
Egész hétvéén nagyon jól éreztem magam, voltunk nagyot pancsikálni a Szelidi-tónál, Németkéren a Szabolcs barátnőjénél. Itt etettem kutyusokat, locsoltam virágokat, ettem fini kakas pörit..stb Egy szóval minden nagyon jól ment, még így is hogy anya nem volt velünk. Néha néha emlegettem és kicsit hiányoltam, de mivel mindig volt valami program nem volt időm a hiányérzettel foglalkozni. Amikor hazaértünk anya nem volt túl jól feküdt és pihent, mert nagyon szédült. Eleinte nem volt semmi különös mintha csak a térre vitt volna le apa úgy viselkedtem, aztán egyszer csak odabújtam anyához és hosszan (kb 5 percig) jó szorosan öleltem. Miután kibontakoztunk egymás karjaiból belevetettem magam a játékba új szerzeményeimmel a rengeteg Legoval, amiket apa vett nekem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése