Vihar

A sok napi dédihez járkálás biza nyomott hagyott itthon, mintha évek óta lakatlan lenne a lakás. Játékok és ruhák havartek szanaszét, így anya a mai napot a lakás lakhatóvá tételével töltötte. Én pedig segédkeztem neki. Hol csak azzal, hogy félrevonulva szépen eljátszottam, hol szó szerint segítettem felmosni, teregetni, port törölni, vagy épp főzőcskézni. Igazából ha nem segítek neki szerintem még most is takarítana. Így viszont alvásidőre pont végeztünk is. Mivel a fizikai munka elfárasztott aludtam is egy nagyott. A délutánt mesenézéssel, és játékkal töltöttem. Anya angolozni szeretett volna, de nem igazán hagytam. A sokadik anya gyere Lizához felhívás után, fel is adta. Nem akartam semmi különöset töle csakhogy üljön ott velem és nézze ahogy játszok. Apa érkezése után elakart menni pancsizni, persze én rögtön ott voltam és bemásztam mellé. Aztán együtt megvacsiztunk, majd jött az este legjobb része a vihar. Egyszerűen odavoltam érte. Néztam ahogy potyogtak a jégdarabok az erkélyre, hallgattam ahogy dörgött az ég, és teljesen elvoltam varázsolva tőle. Ültem az erkélyajtóban bebugyolálva, és csak meredten bámultam kifelé. Aztán anya is odajött hozzám, és az öléből néztem tovább. Kerestem a babákat az utcán, de nem voltak, anya elmagyarázta, hogy ilyenkor ők a házban vannak, mert esik az eső. Több sem kellett nekem egész este csak azt hajtogattam a babák a házban vannak mert esik az eső. Öröm volt hallgatni. Mikor kicsit alább hagyott a vihar anya egy csellel a szokásossal (hogy ő biz' lefekszik mert álmos) becsalt az ágyba és nem volt mese aludni kellett. Apának holnap lesz a rutin vizsgája, egy kalappal kívánunk neki!!!!!!!!