A mai fodrászkodás elmaradt, és nem az én hibámból. Anya úgy gondolta majd beesünk valahová és secc-perc alatt (talán kicsit több) megszabadulunk a loboncomtól. Persze tévedett, mindenhova legalább 2-3 napos előjegyzés van, de lehet csak mi próbáltuk rossz helyen. A lényeg, hogy marad a hajam. Egy ideig bizti, addig is barátkozunk a hajgumival, amiből ma 3-at is kaptam, és egész jól tűrtem. Sőt egyszerűen imádtam, nézegettem magam a tükörbe és mondtam, hogy céép. 
A napot a dédinél töltöttük, és minthogy Zsolti már otthon van rengeteget játszottam vele. Nagyokat nevettünk, és délbe ő is altatott el. Az étvágyam ma sem volt az igazi, ebédre csak megkotorgattam az ételt. A vacsit nem fogatam el, helyette kis sonkát ettem ubival. Délelött amikor mentünk a dédihez, találkoztam a kedvenc kiscicámmal akit megpróbáltam meggyőzni, hogy jöjjön velünk. Kiabáltam neki: gye cica gyünk mamaoz!!! Nem sikerült, csak azt értem el, hogy felkergettem egy fa tetejére, pedig én csak meg akartam szeretgetni. Hazafelé pedig kutyusokkal találkoztunk. Szokásomhoz híven szaladtam feléjük, de odaérvén megtorpantam és felvetettem magam. Késöbb megjött a bátorságom is és jól megsimáztam őket. Mire hazaindultunk már a nevüket is tudtam és így köszöntem el tölük tájtáj joki, tájtáj joji!!!
1 megjegyzés:
Bizony jol allnak neked a copfok. :-) En is nemreg kezdetm csak megbaratkozni a hajgumikkal, addig csak csatot engedtem. ;-)
Puszi Dorka, Manoka es Eszter
Megjegyzés küldése