Lillup

Az elmúlt 3 nap után ideje volt beiktatni egy kis lazulós, nem össze-vissza rohangálós napot. Nem volt már kapacitásunk még egy pörgős napra. A délelött egy részében hisztiztem és hisztiztem, mert anya nem akart lillupozni (zsipp-zsupp) velelm. Hiába feküdtem bele a takaróba és kiabáltam neki anya lillup Ligya, nem történt semmi. Azt mondta egyedül nem bír, meg kell várni míg délután api hazajön. De én nem tudtam várni, ezért levágtam egy igazi dobálós, csapkodós hisztit. Nem értem el vele semmit, csak azt hogy felbosszantottam anyát, és nem akart velem szóba állni. Ekkor abbahagytam a hisztit, és láss csodát, megint jóban voltunk, sőt mikor újra megkértem egy mini lillupozás is volt. Utána - gondolom, hogy mégegyszer ne jusson eszembe - lementünk a térre homokozni. Anya botor módon egy könyvet is hozott magával gondolván lesz rá ideje. Hát nem volt, hol fagyit, hol perecet csinált nekem homokból, vagy épp szaladt utánam mikor örjöngeni támadt kedvem. Ebédidőre sikerült kifáradnom ezért felmentünk és megpróbálkoztunk a kajcsizással, de ma sem akartam enni. Pedig még csak nagy meleg sem volt. Aludni viszont annál szívesebben mentem. Ébredés után már api is itthon volt. Mivel lógott az eső lába nem mentünk messzire csak a házak között sétáltunk, majd visszajöttünk. Egész jól eljátszottam egyedül, talán csak az alattunk lakó nem örült neki, mert a lábaimat olyan erővel csaptam a földhöz futkározás közben, hogy "rengett a ház". Az esti pancsinál anyának sikerélményben volt része, úgy tudta megmosni a hajam, hogy nem sírtam közben. Eredményeképp a fekvés elött még egy nagyot lillupoztunk is.