Kopasztás

A nagy meleg ellenére délelött volt két találkánk, amiket elég jól tűrtem. Kevésbé voltam nyügis mint tegnap. Talán ez annak is köszönhető, hogy hazafelé ebédidőben beugrottunk a McDonaldsba és kaptam fagyit meg hamit. Jól belakmároztam, amin anya eléggé elképedt mert az otthoni kajcsi nem kellett. Miután megtömtem a bendőm hazamentünk egy kis szunyokára.
Ébredés után pedig anya egészen közelről ismertetett meg az ollóval. Olyan szoros barátságot sikerült kialakítanunk, hogy végre megengedtem, hogy levágják a hajam. A mesterfodrászom igazán jó munkát végzett, nem olyan vészes az új frizkó mint gondoltuk. Csak itt ott vannak benne cikk-cakkok és kilógó tincsek. Hát igen nem csoda, hogy anya nem fodrsznak tanult, nincs érzéke hozzá. Este mivel apa munkája elhúzodott, de anyának is mennie kellett, bementünk apához. Anya ott hagyott, és elment. Úgy tünik kezdem felfogni megszokni, hogy esténként elmegy, mert jobban viselem mint eddig. Az utobbi pár napban mindig odajön hozzám anya és elmagyarázza, hogy most mennie kell dolgozni, de siet vissza hozzám, majd integet hogy bye-bye és elmegy. Ez a legelfogadhatóbb búcsúzás nekem.