Felvették

Alig 1,5 órával ezelőtt csörgött a telefonom, a bölcsiből kerestek. Kedves anyuka, - majd egy kis hatás szünet következett - gyermeke felvételt nyert a bölcsődénkbe. Július 17-én lesz a szülői ahol mindent részletet megbeszélünk.

Azt hittem örülni fogok amikor felveszik, ehelyett bánatos, és csalódott vagyok. Már csak 2 hónapom van, és utána el kell engednem az életem értelmét. El sem tudom képzelni egy napomat nélküle, ki fog egész nap nyaggatni, ki bújik majd hozzám szorosan, hogy anya gyon lek (nagyon szeretlek), kivel sétálok - lustizok majd nagyokat, ki segít majd főzni mosni..stb??? És ő hogy fogja viselni az elszakadást, mikor nem lesz anya aki odabújjon hozzá altatásnál, nem lesz aki csak neki szentelje a figyelmét. Ez lesz az első komoly próbatétel, és nem tudom megbírkozom-e majd a feladattal. Nagyon furcsa arra gondolni, hogy már csak hétvégenként, és esténként egy kis időre láthatom az én kis gyönyörűségem. Már ez az esti 4-5 órás elszakadás is megviseli, pedig csak 1,5-2 órát van ebből ébren. A tegnapi búcsúzás nagyon rossz volt, a szívem szakadt bele ahogy kiabált utánam, hogy menjek vissza, hozzám akar jönni. Ő sírt az út egyik én a másik oldalán. Lehet, hogy most az 1 hetes szabim miatt volt ilyen rossz neki, de iszonyúan nehezemre esett be menni dolgozni, miközben tudtam apa nagyon kínlódik vele hazafelé.

2 hónap hosszú idő, és már a fő célkitűzés is megvan felkészülni a bölcsire, a rettenetesen anyás kislánykámból, egy jobban alkalmazkodó, önállóbb nagylányt faragjak. S mindeközben lelkileg én is készüljek fel az elválásra, mert talán ha érzi rajtam, hogy ez nem a világ vége őt is kevésbé viseli majd meg.

Liza így eszi az almát (krumplit, csak ő almának hívja)