Ma végre kiélhettem cicázós hajlamaimat. A délelöttöt otthon töltöttük anyáékkal, majd alvás után elmentünk meglátogatni az Esztiéket. Nekik két cicájuk van, akikkel elinte csak távolból szemléltük egymás,t majd a feketével (Matyival) közelről is megismerkedtünk, annyira hogy anya nélkül is megmertem simizni. A cica legnagyobb bánatára rettenetesen élveztem a dolgot és próbáltam állandóan a közelébe lenni, kergettem szobából szobába, hogy simizhessem. Szinte sehol nem volt nyugta tőlem. Az esténk a tüzijáték nézéssel zárult, igaz nem élőben néztük, de anya nem is bánta mert nem nagyon kötött le. Talán majd 1-2 év múlva.
1 megjegyzés:
Húú,mi is szeretjük simizni a cicákat!;)Nagy szerencséje volt annak a cicusnak,hogy mi nem voltunk ott...:)Szkokán fiúk
Megjegyzés küldése