Gyereknap

Hiába volt ma gyereknap én nem voltam semmi nagyszabású rendezvényem. Itthon hármasban töltöttük ezt a napot, de úgy, hogy minden az én kényem-kedvem szerint alakult. Se anyát, se apát nem vonzotta ma a nagy tömeg, anya fáradt volt a meló miatt és hát szerinte sokkal jobb itthon "ünnepelni", mert amúgy nálunk minden nap gyerek - vagyis - Liza nap!!

A délelött roppant jó volt, amíg apa levitt a térre, addig anya kiélte takarítónői hajlamait. Ebéd időre jöttünk haza, és utána még egy kis játék és mókázás volt. A hami nyumpi és sült visi lett volna, már ha megeszem. Engem igazából jobban érdekelt a felnöttek étke, és gyereknap lévén nem is mondtak ellent.

Az alvás időm csodás módon a Forma 1 idejére esett. Voltam olyan jó kiscsaj, hogy 2 órát is aludtam, így szinte végig tudták nézni. Persze nem sokkal a vége előtt keltem, és buta auto kiabáltam egyfolytában. Hogy miért nem tudni.

Azért az alvás mennyisége nem tünt elégnek, mert nagyon kómásnak tüntem, sőt nem csak tüntem az is voltam. Azért annyi energiám volt, hogy anyát csúszdának használjam, vagy csak mint egy örűlt ugráljak páros lábbal a nappaliban. Gondolom az alattunk lakó kevésbé örült ennek. A fáradsághoz mééltó játékot is sikerült megtalálnom. Azt játszottam, hogy lefekszem aludni, és kiabáltam, hogy Ligya fek tette. Belebugyoláltam magam egy takaróba és alvást imitáltam.

Az esti búcsú anyától nem volt túl zökkenőmentes, mikor úton volt még telefonálni is kellett neki, hogy halljam a hangját. Beleszólni ugyan alig akartam, de azért örültem, hogy hallottam a hangját és valamelyest sikerült is megnyugodni!!!