Kis baleset

Jó kis szaladgálós napunk volt. Postán, bankban, cipőboltban...stb is voltunk, mégsem jutottunk egyről a kettőre.


Anya kinézett nekem két kis szandit, de mivel nem tudott dönteni eljöttünk szandál nélkül. Nem túl határozott egyéniség, ha arról van szó, hogy mi a legjobb nekem. Ha rajtam múlott volna akkor egy fiús szandival tértünk volna haza, mert onnantól, hogy megláttam bele is szerelmesedte, de valahogy anya nem akarta tudomásul venni.





Itthon volt egy kis medencézés, rosszalkodás, és hisztizés. Egyik sem marad nyom nélkül. A rosszalkodásnak a feje tetejére állt lakás, a pancsizásnak az elázott erkély, és a hisztizésnek egy kissé idegbajos anyuci lett a vége. Sikerült is az én kedves nőszemélyemmel alaposan össze veszni. A harag nem bizonyult túl tarósnak egyikünk részéről sem, mert mire elérkezett az idő, hogy elmenjen dolgozni hatalmas hisztibe kezdtem utána. Ő pedig belülről sírt, hogy már megint el kell válnunk. A sírással azt értem el, hogy apuci levitt a játszóra, ahol sikerült a rugós pacin kicsit "összetörni" az arcocskámat. Le akartam szállni róla, de a lábim beakadt a lábtartóba és az arcom bevertem. Nem lett semmi bajom az ijedségen és egy pár folton kívül.