A kis divatdiktátor

Forró nyári napra ébredtünk, ez több szempontból is jó volt. Az egyik, hogy anya kiköltöztette az asztalkámat és a székeket az erkélyre, hogy a friss levegő rajzolgassak, gyurmázzak..stb A másik amiért jó volt, mert hihetetlen módon elfogyott a pelusom, és ez anyának csak akkor tünt fel mikor rámakarta adni. Úgy emlékezett van még az utitatyómban, de nem volt. Nem tudtunk elmenni venni, mert pelus nélkül érdekes lett volna, apa vidéken volt, így felhívtuk a Niki hogy hozzon amikor ráér. A mai napot így bugyikába töltöttem, aminek örültem. Nem melegített a pelus, ellenben mikor bepisiltem az nagyon rossz volt. Anya hiába mondta, hogy legközelebb szóljak ha kell, csak akkor szóltam amikor nem kellett. Egy idő után már nem hitt nekem. Kb. 10* kellett bugyit cserélni, és minden alaklommal nagyon sírtam mert becsorgott. Anya csak nevetett, és próbálta, próbálta megmagyarázni nem történt semmi, ez nem gond, de legközelebb tényleg szóljak. Mégis minden alkalomma sírással adtam a tudtára megtörtént a dolog.

Úgy tünik nem vagyok még bili érett. A pelus nem sokkal 19 óra elött érkezett meg.

Mivel egész jól éreztem magam egész nap a déli alvás kimaradt, délutánra-estére pedig tiszta zizi lettem. Úgy gondoltam Szibériában vagyok, vagy csak oda készültem, mert elöszőr kesztyűt, majd téli sapit húztam. Nagy nehezen leimádkozta anya rólam és visszadugta a szekérnybe, de miután api hazajött a kesztyűt és egy pulcsit ismét elővettem és így flangáltam + egy szál bugyiban a folyóson. A szomszédok akikkel találkoztam szerintem komplett örültnek nézhették anyát, hogy így öltöztetett fel.