A mai reggel egy nagy mérföldkő volt az életemben, anya szerint mindenképp. Az ébredés és apa munkába indulása után, rögtön szóltam anyának, hogy nekem valami készül a pelusba. Megörült, mert már régóta nem jelzem efféle szándékomat, majd a pelust levéve rólam a wc-re ültetett, és megtörtént a csoda. Produkáltam bele, nem is kisdolgot!!!Jó nagy örömködés következett és csak úgy röpködtek az okos, ügyes kislány vagyok megjegyzések. Szinte már untam hallgatni annyiszor mondta jóanyám. Most azt hiszi ez már mindig így lesz, én szólok és usgyi a wc, de nekem az az érzésem ez csak egy egyszeri alkalom volt, hogy lássa ilyet is tudok.
A produkciómnak az lett a jutalma, hogy mikor elmentünk takarítószereket venni kaptam egy orvosi játékot ajcsiba. Ennek meg én örültem igazán, és itthon bőszen enki is estem, hogy anya után az összes babának és plüss állatomnak meghallgassam a szívecskéjét és adjak nekik szurit.A délutánom szinte csak azzal telt el, hogy megpróbáltam mindnekit meggyógyítani. Mivel az idő esős volt másra nem is lett volna lehetőség, mert a játszótér vizes volt és a pancsit meg anya nem engedte meg.
Apa hazatérte után, anya összeszedte magát és elindult a dolgozojába. Mi apával a játszóig kísértük el. Így ma sem volt nagy sírás rívás az elváláskor. Talán lassan megszokom, hogy az estéket nélküle kell töltenem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése