Megint a dédinél

A tegnapi napot megint a dédinél töltöttük, mert anyának orvoshoz kellett mennie. Persze ezt én egy cseppet sem bántam. Niki mint mindig nem sokkal az ébredésem után érkezett. Így megint volt alkalmam nyúzni, főleg, hogy ő is jött velünk a dokihoz babysitterként. Amíg anyát vizsgálgatták, én sikeresen lefárasztottam kedvenc nagynénémet. Az orvostól a postára mentünk, onnan Niki haza, mi pedig a játszira mentünk, hogy levezessem a fölös enrgiáimat. Itt összefutottunk a Zsoltival és a Gabival is, és anya helyett ők pesztráltak. Hintáztattak, csúszdáztattak, és futkároztak velem. Nagyon jól szórakoztunk, de amikor megjöttek a haverjaik, hogy menjenek focizni sajna otthagytak. Mi pedig felmetünk a dédihez tovább őrültködni. Leült a Niki az ágyra, én meg jól összefirkáltam a lábát, és amikor elakarta, húzni rászóltam, hogy Nyugi nyugi és újra firkálni kezdtem. A végére már egy modern festménynek is beillő vonalvezetés volt felfedezhető a lábikóján.

Nem sokáig élvezhettem a müvészetemet, mert indulni kellett haza. Nem örültem neki, és ezt közöltem is úton a villamos felé, befutottam egy játszóra, ahonnan alig lehetett elcsalni. Hiába csaltak gumicukorral, apával vagy villamossal nem akarodzott elszakadni a tértől. Azért nagy nehezen mégis elindultam, és mire hazaértem már hulla fáradt is voltam. Egy pancsi erejéig azért összeszedtem magam, és még dezodorálni is hajlandó voltam anya izzadásgátlójával.Persze ezt látva, rögtön végeszakadt a mókának, és egy gyors vacsi után a méggyorsabb alvás következett.